Harminc év az ujságiró-pályán (3/2.)

A Fejérváry-kormány hivatalbalépése Makón is zavarokat okozott. Csanád vármegye az elsők között kimondta az ellenállást a nemzetre oktrojált kormánnyal szemben és a megye lírainak kuruckodása különösen azért volt szenvedélyes, mert ezt személyi momentumok is szították. A darabont-kormány hatalmas belügyminisztere ugyanis, akinek politikája az egész Fejérváry-uralomnak irányt mutatott, Kristóffy József volt, korábban Csanád vármegye főjegyzője, aki tehát régi nekszusban állott Makó város és Csanád vármegye intéző köreivel. Kristóffyval való régi barátsága folytán vállalta a föispánságot Cseresnyés János főkapitány, az én korábbi hivatali főnököm, egy roppant szigorú, energikus ember, kevély egyéniség, akinek ép a temperamentuma miatt hosszú hivatali pályáján előbb, mint főkapitánynak, később mint Makó város polgármesterének gyakran gyűlt meg a baja a vármegyei hatóságokkal. A nemzeti ellenállás egyik legtüzesebb vezérének, Justh Gyulának is régi ellenlábasa volt Cseresnyés, ő ejtette Justh Gyula arcán az országos nevezetességű párbaj alkalmával azokat a súlyos vágásokat, melyek kissé eltorzították a függetlenségi vezér arcát. Cseresnyés megjelenése a Csanádi vármegyeházán végleg felkavarta a különben is szenvedélyesen csapkodó hullámokat. A vármegyei tisztikar megtagadta az engedelmességet a Fejérváry-kormány főispánjának, Hervay alispán, Tarnay főjegyző, Vajda Jenő első aljegyző, dr. Dózsa Sámuel tiszti főügyész és a megyei tisztikar több exponált tagja szembefordult Cseresnyés Jánossal, aki ezekután Makó ügyvédi karának egyik legtehetségesebb, a politikában különösen járatos, zseniális alakját, a parasztok elött is ismert és népszerű dr. Gerő Gézát vette maga mellé tiszti-főügyésznek és az ő törvénytudása szerint rendezte be uralmát. A makói sajtó régi orgánumai is szembefordultak a darabont-kormány főispánjával és csak dr. Ormos Ede ügyvéd és helyi szocialista vezér lapja, a Makó és Vidéke verekedett érte. Rendkívüli szenvedélyek dúltak a vármegyeházán: Justh Gyula és Návay Lajos a csanádmegyei nemzeti ellenzék országos nevű vezérei gondoskodtak róla, hogy úgy a vármegyeházán, mint a városnál minél több kellemetlenséget okozzanak az uj rezsimnek. A darabont-kormány bukása után Cseresznyés János azonnal elhagyta Makót és Budapestre költözött. Egyidejűleg eltávoztak vele legmeghittebb emberei: dr. Hoffer Ignác tiszti orvos, dr. Gerő Géza tisztifőügyész és mások. Cseresnyés mint nyugalmazott főispán éldegélt önkéntes budapesti száműzetésében, soha többé nem tudott megbékélni sem a vármegyével, sem önmagával és a háború alatt elhalálozott. Halála napjáig érintkezést tartott fenn régi híveivel és bizalmasa maradt Kristóffy Józsefnek, aki az idők során többször tett kísérletet arra, hogy visszatérjen a politikába és koncepcióit megvalósítsa, de ez mindig sikertelen maradt.