Harminc év az ujságiró-pályán (3/3.)

A poiitikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt. A milleniumtól a háború végéig olyan jelentős helye volt az ország életének ez a kávéház a Rákóczi-ut és a Szentkirály-utca sarkán, hogy a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak. A Balaton, régies nyelven szólván, nem csupán politikai gyüldéje volt és nemcsak az irodalom kritikai helye, hanem valamely élőrésze az ország közvéleményének és lelkiismeretének s a Balaton jelentőségét nem tudták megtagadni sem a kormányon, sem az ellenzéken, de még Bécsben és a külföldön sem. Ma már tudjuk: a mindenkori kormányok éppen úgy bizalmiférfiakat tartottak a Balatonban, mint a bécsi közös külügyminisztérium, avagy a külföldi követségek. A Zsolnay-majolikával burkoltfalu kávéházban a Szentkirályi-utcai oldalon egymás mellett állott két hosszú asztal és mellettük a kávéház közepén egy nagy kerek asztal (mert abban az időben még a kávéházakban tudták, hogy a kerek asztal a kényelmes és a kellemes forma a vitatkozó társaságok számára) és két hosszú asztalnál ültek váltakozva, de a nap minden órájában a nagy politikai napilapok szerkesztői, publicistái és újságírói, a másik asztalnál a képviselők, a kerek asztalnál pedig mindkét csoport együtt. Valóságos klub volt ez, minden alapszabály nélkül, de mégis kötelező szokásokkal és szervezettel s negyedszázadon át majdnem nehezebb dolog volt a bejutás a Balaton asztaltársaságába, mint akár a legekszkluzivabb kaszinóba. Tihanyi József, a remek kávés, a jeles kávésdinasztia megalapítója, sógora Gyürky és leányai éppen úgy őrködtek az asztalok fölött, mint Gyömrey, a főpincér, — most a Newyork-kávéház mindenki által becsült és népszerű főpincére, vagy Vilmos, a felszolgáló, aki később a koalíció után, körülbelül egyidőben Khuen-Héderváry-kormányrajutásával átvette a főpincérséget. A Balaton körülbelül a Bánffy-kormány idején született meg s tulajdonképpen a szkupcsina átköltözésével alakult ki. Szkupcsinának nevezték azt a politikus- és ujságiró-társaságot, amely körülbelül a 80-as évek elején, a tiszaeszlári pör idején tömörült össze a Nemzeti Kaszinó földszinti nyilvános éttermében. Ennek a társaságnak Bartha Miklós, Ábrányi Kornél, Hoitsy Pál, Ugrón Gábor, Pázmándy Dénes voltak az állandó tagjai, ám körülbelül még húsz-harminc politikus és újságíró gyülekezeti itt össze délutáni feketére, hogy megvitassa a politika és közélet eseményeit. A szkupcsina délutánjain született meg például a nagy véderő-vita terve, innét buktatták meg Tisza Kálmánt és éppen ebben az időben, a Szapáry-kormány idején történt, hogy valami indiszkréció folytán a kormányt tájékoztatták a szkupcsina mindennapos elhatározásairól.