Könyvtári informatika I.

Az emberiség ősi vágya, hogy legyőzze a távolságot - utazhasson térben és időben: megismerhesse távoli világok népeit, kultúrájukat, s jelet hagyjon maga után az utána következő nemzedékeknek. Az ősember barlang falára rajzolt bölényei, az ókori kultúrák írásos és tárgyi emlékei rég letűnt világokról hoznak hírt a ma emberének. Sokszor nehézségekbe ütközik ezeknek az üzeneteknek a megfejtése, s az is biztos, hogy mindezek csak az emberiség több évezredes történetének csak töredékéről számolnak be. De az emberiség kultúrkincsének mégis fontos emlékei, hiszen múltunkról, történelmünkről mesélnek. Fontos nem csupán megismernünk, de megőriznünk is a fennmaradt emlékeket, információkat, dokumentumokat. S ahogy mi megkaptuk őseink üzenetét, ugyanúgy törekszik a ma embere is arra, hogy gondolatait, tapasztalatait, tudását az utána következő nemzedékekre hagyományozza, ennek egyik legrégibb helyszíne a könyvtár. Az emberiség a kozmoszba is hírt akar juttatni önmagáról. Ezt az ábrát a Pioneer űrszonda vitte magával a világűrbe értelmes lények után kutatva. Mit jelent vajon? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek birodalma olyan hatalmas volt, hogy a nap sosem nyugodott le benne. A király fiatal korában arról álmodozott, hogy olyan ország uralkodója lesz. ahol mindenki minden kérdésre megtalálja a választ, s ezért népe mindig biztonságban és békében fog élni. Ezért fel is fogadta a világ legjobb tudósait, hogy gyűjtsék össze számára a világ összes tudását, ismeretét. Igyekeztek a bölcsek nagyon, s egyre gyűltek a különféle könyvek, újságok, hanglemezek és szalagok. Egy idő után már nem is fértek el a palotában, kiszorultak a városból, ellepték az egész birodalmat. Kezdetben bárki bármit kérdezhetett, a tudósok meglelték a választ de később ez egyre kevésbé sikerült. A király egyre szomorúbb és elkeseredettebb lett, a bölcsek pedig tanácstalanságukban fűhöz-fához szaladgáltak segítségért. Végül a birodalom legidősebb embere, aki látnoki képességekkel rendelkezett, így szólt a királyhoz: - Felséges királyom, túlzott becsvágyad és önzésed nem vezetett jóra, ezért átok ül rajtad és országodon. Ez alól csak akkor szabadulhatsz, ha akad egy ifjú, aki megszerzi és elhozza neked a megismerés kulcsát, amely egy labirintus mélyén rejtőzik, s a kulcs segítségével rendet tesz országodban. Nosza, ki is hirdette a király, hogy fele királyságát és lányát annak adja, aki feloldja a varázslatot. Jöttek is a jelentkezők sorban, de valamennyien pórul jártak. Egyszer csak idegen országbéli királyfi érkezett, aki tollat és jegyzetfüzetet kért csupán, s azonnal útra kelt. Öt évig várták vissza, de csak nem érkezett meg. A hatodik év végeztével végre visszatért, magéival hozta a varázskulcsot, s rendet tett a szétzilált birodalomban is. Helyükre kerültek a könyvek, újságok, valamennyit meg is lehetett találni, sőt az ifjúnak arra is gondja volt, hogy a könyvek birodalmában elveszetten bolyongóknak hasznos útjelzőket hagyjon.