Könyvtári tájékoztatás III.

Az "esztétika" elnevezést 1750-ben használta először Alexander Baumgarten német egyetemi tanár, "Aesthetica" cimű latin nyelvű munkájában. A kutatási terület, amelyet az uj elnevezéssel jelölt, már évszázadok óta létezett, de most jelentkezett először, mint a művészeti szféra kutatásával foglalkozó önálló tudományág. Korábban a különböző filozófiai rendszereken belül szerepeltek az egyes gondolkodóknak a művészetekről, a szépről stb. kifejtett nézetei. Baumgarten önállósította a művészetek elméletét, amely a filozófiai tudományok sorába tartozik, mint a logikával és etikával egyenrangú tudományág. Az esztétika szó a görög "aisthesis" főnévből származik, amely érzékelést, közvetlen megérzést jelent. Az elnevezés utal arra, hogy az esztétikai vizsgálódás területe ismeretelméleti értelemben az érzéki megismerés szférájához kapcsolódik, az idetartozó tárgyak, jelenségek, (műalkotások) érzékszerveinkkel felfoghatók. Az esztétika ilyen értelmezése azonban szűkítést jelent, ahhoz hasonlóan, hogyha csak "széptanának vagy művészetfilozófiának tekintjük. Az esztétika tárgya a marxista-leninista esztétika szerint az esztétikum , amely lényegében a valóság visszatükrözésének egy sajátos módja. Szigeti József szerint az esztétikum ”... legáltalánosabb keretét az vonja meg, hogy társadalmi-emberi tartalomnak érzéki megjelenítése az emberek társadalmi tudatának tükrében.” A valóság esztétikai elsajátítását, esztétikai megismerését meghatározott törvényszerűségek és kategóriák segítségével érjük el. (Például: az érzéki megjelenítés törvénye, vagy a tragikum.) Az esztétikum az élet minden területén megtalálható, a természetben és a társadalomban egyaránt, de koncentráltan a művészetben jelentkezik. Ezért az esztétikai kutatás elsősorban a művészetekre irányul. A művészet a társadalmi tudat egyik formája, a valóság megismerésének, elsajátításának egyik eszköze, az objektív valóságnak az esztétikum törvényei szerint való tükrözése céltudatos művészi munkával létrehozott műalkotásokban. Része a társadalmi felépítménynek, ezért fejlődését közvetve a társadalom anyagi létének mozgása határozza meg. Fejlődésében fontos szerepet játszhatnak a társadalmi tudat egyéb formái, a vallás, a filozófia, a tudomány stb. A mindennapi életben az emberek érzéki-közvetlen módon állanak szemben a valósággal és meghatározott cselekvéseket hajtanak végre. A cselekvést is mindig tudati-érzelmi folyamatok kísérik, a mindennapi életben is jelen van a tükrözés, a tudatosság bizonyos foka, amely a munka végzéshez szükséges. A folytonos cselekvés során azonban az egyén nem tud mindig felülemelkedni saját partikuláris létén, nem tudja megítélni saját helyét, a közösség és az emberi nem céljait, nem nyílik mód a valóság elméleti megragadására, a lényeg felismerésére. Ezt a feladatot a megismerés két alapformája, a tudomány és a művészet teljesíti.