A bölcsészet története (3/2)

A Bölcsészet Története czimü munkám második kötetét a tisztelt olvasó közönség elibe csak most terjeszthetem. Kezdetben azon terv lebegett előttem, hogy az egész munka három kötetből fog állani, s annak második kötete a középkort fogná magába foglalni. De midőn az egyházi atyák és a scholastikusok korán dolgozgattam; mindinkább beláttam, hogy itt oly tárgyakkal és pontokkal van dolgom, melyekre irodalmunk eddig kevés gondot fordított, s melyekről nem lehet elmondani, hogy azok ismerete nálunk el volna terjedve. És mivel azon pontokban sok fontos, korunk gondolkodására még most is kiható van; komoly fontolgatás után örömmel elhatároztam magamat arra, hogy az egyházi atyák és a scholastikusok korát bővebben adom elő. így az egyházi atyák kora külön, és a scholastikusoké szinte külön kötetre szaporodott fel. E szerint elhagytam azon keretet, melybe a munka tartalmát, mint szorosabb értelemben vett kézikönyvbe, be lehetne illeszteni. Ha azonban a szükség kívánná, örömmel kész leszek a két kötetet oly alakba foglalni, minő a kézikönyveknek megfelel. Midőn a két korszak gondolkodása történetének terjedelmesebb előadására magamat elhatároztam, beláttam, hogy nehéz munkára vállalkoztam. A feladatok, melyek megoldásával az egyházi atyák és a scholastikusok foglalkoztak, mélységüknél fogva már magukban véve nehezek. De egyelőre nem ezen, hanem az előadandó tárgyon kívül fekvő nehézségekre gondolok. Az egyházi atyák és a scholastikusok gondolkodása leginkább vallási kérdések megoldásával foglalkozott, az tehát túlnyomólag tlieologia. De a mi korunk harczban áll a vizsgálódás nélküli hit és a kétkedő gondolkodás között. Es tény az, hogy azon vélemény, mely szerint a theologia nem tudomány, ma a miveitek között nagyban el van terjedve, s ezen véleménynek a mi hazánkban is nem kevés híve találkozik. Hol ily nézetek meghonosultak, ott az írónak, ki theologiai kérdéseket fejteget, már előre is meg van nehezítve állása. De a tudomány, ha igazságáról, melyet előad, bir bizonyossággal, szabadon és minden befolyástól menten fogja teljesíteni kötelességét, s független lévén minden tekintetektől, csak az igazságos kritika komoly szavára fog hallgatni. Hogy korunkban a vizsgálódás nélküli hit és a kételkedő gondolkodás egymással harczban állanak; e tekintetben megnyugtat azon tény, hogy ezen ellentét rendesen minden vallás történetében előfordul. Hogy a theologia tudomány-e, az e munkából is bizonyosan ki fog tűnni. E pontra nézve itt egyelőre csak ennyi. A theologia tudomány a vallásról. Mi a vallás? Az ember élete az Istenben és az Isten élete az emberben. A világtörténet azon itélő-szék, mely az egyes ember, a családok, a községek, a népek és az államok sorsát, mint megvesztegethetetlen igazságosság kormányozza. De ezen igazságosság még azért tökéletlen, mivel színhelye a tér és az idő lévén, a szükségességet az esetlegességgel összekeveri, s így tapasztalatilag véve a dolgot, az úgy az isteni gondviselés mellett, mint ellene szolgáltathat anyagot. Az emberi szellemet tehát a történet lefolyása teljesen ki nem békítheti, s így ennek levésén túl szükségképen halad az egyáltalános lény ideájához, mely a változásnak alávetve nem lévén, mint feltétlen, magával mindig egyenlő és örök valóság. Ez az Isten. Az ember kebele ez által nyer ingathatatlan támpontot az események folyása, s a szünes szüntelen változások rohanása ellenében. Az Isten az egyáltalános szellem, s mint ilyen, ő alapja és igazsága az emberi szellemnek.