A bölcsészet története (3/1)

Reményiem, hogy e műből ki fog derülni a bölcsészet és a bölcsészet történetének fontossága. Itt az előszóban csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a bölcsészet tárgya: a legmagasabb igazságok. Ily tudománynak képzeli a bölcsészeiét az elfogulatlan közvélemény is. A bölcsészet története pedig azt adja elő, mikép ismerte fel az emberi gondolkodás az idő folyamában lassankint és mindig tökéletesebben azon igazságokat. Szóval a bölcsészet története az emberi ismeret kifejlése az időnek rende szerint. Minden emberi műveltségünk az időhöz kötött fokonkinti kifejlés, tehát haladás. De mivel értelmi műveltségünknek legmagasabb foka és legszebb nyilatkozata a bölcsészeti ismeret — feltéve, hogy tárgya csakugyan a legfőbb igazságok — azért a bölcsészet története, mint azon változások rajza, melyeken az emberiség áthaladott, hogy ismerete mindig tökéletesebb, gondolkodása mindig érettebb legyen, a történetnek nem csak kiegészitő, de legtanulságosabb, tehát legfontosabb része. Ezen tudományt, melynek tanítása hivatásom körébe esik, jelen műben előadni, ez által hazánkban a bölcsészeti ismeretet terjeszteni s igy a hazai tudományosságot erőm mértéke szerint szolgálni, legszebb kötelességeim egyikének örömmel tekintem. Nem tértem ki a nehéz kérdések utjából, de mindemellett arra törekedtem, hogy e nehéz tárgyat is világosan, sőt a lehetőségig könnyű módon előadjam, ennek fel nem áldozván az igazságok alaposságát. Az újkori bölcsészet történetét saját forrásainál kerestem ugyan fel s az ó- és középkorit is részben az eredeti művekből tanultam ismerni; mindemellett is e mű szerkesztésénél használtam Tenneman, Ritter, Brandis, Erdmann, Schwegler, Überweg, Scholten, de különösen Hegel, Zeller, és Fischer Kuno bölcsészettörténeti munkáit. Kivált e három Írónál található fel azon igazságos felfogás, minden bölcsészt a maga korának lelke szerint méltányolni s nem vinni bele és nem kívánni tőle oly gondolatokat, melyek csak egy későbbi műveltség fokán lettek lehetségesek j mind a három, kivált pedig Zeller az egyes bölcsészek tanait a villagállapotoktól nem elszigetelten, de ezekkel összefüggésben terjeszti elő; a két utolsó pedig igen ajánlja magát a bölcsészeti rendszerek tanainak világos és könnyen érthető előadása által. Ezzel is eléggé indokoltam, mért voltam hajlandó különösen a három iró felfogása után indulni. A jelen munka czéljaul óhajtanám tekintetni, hogy az — ha czélszerüsége kiviláglik a felsőbb tanintézetekben kézikönyvül szolgáljon s kiadatásara azon indok is birt, hogy hallgatóim kezébe a bölcsészeinek mostani fejlettsége szerint szerkesztett könyvet adjak. Ha az előadás terjedelmesebb, mint azt a kézikönyv fogalma kívánja, ennek oka abban rejlik, mivel elég erős hittel birok feltenni azt, hogy hazánkban a komoly tudományt kedvelőknek szép száma van s ezért a munkát úgy szerkesztettem, hogy az a magántanulmányozásra is alkalmatos legyen. Itt pedig az élőszóbeli előadás előnyeit a munkának nagyobb terjedelme kénytelen pótolni. Munkám czélja tehát egyszersmind a philosophiai önképzés elősegítése. Kifejezett hitemet meg nem ingatja azon, nálunk elterjedt nézet, hogy a magyarnak természete nem igen hajlik a speculatio, a szemlélődés felé; vagy hogy ez őt azon gyakorlati jellemtől, melynek annyi szép eredményt köszön, megfosztaná és semmi jó eredményt nem Ígérő fürkészéshez vezetné.