Angolország történelme (4/2)

Az új kormány, mely Anglia ügyeit III. Edwardcuralkodásának kezdetén vezette, nagy elnézéssel viseltetek Izabella és hívei iránt; és semmiképen sem kívánt nekik zaklatásaival alkalmatlanná lenni. Az özvegy királynénak adósságai törlesztése czéljából húszezer fontot engedélyezett egyszer s mindenkorra; s hasonló összeget évi járadék fejében. Mortimer pedig mint March gróf a szerencsétlen Spencerek jószágainak nagy részét kapta. Egyúttal a parlament által az ifjú király nevében általános amnestia hirdettetett mindazok számára, kik az utolsó lázadásban bármely czimen vagy szerepben részt vettek. Ezzel a béke — legalább az első pillanatra — helyre volt állítva. Mialatt a parlament számos égető belügyi kérdés felett tanácskozott, hire érkezett, hogy úgy Írországban mint Skótországban lázadás ütött ki; s ott is, itt is az angol fensőség komolyan veszélyeztetve van. Nem bizonyos, vajjon e két mozgalom közös megállapodás eredményének tekint- hető-e. Skótországgal ugyan még nem járt le a fegyverszünet. de Bruce Robert alkalmasnak találta az időt annak mellőzésére s miután tavasz elején fegyverhez szólitá a nemességet, seregei csakhamar ellepték az angol határszéleket s Randolph és Douglas nemsokára Oumberlandot dúlták és pusztítok. Írországból is harczias hírek érkezének, melyek gyors és erélyes intézkedést sürgettek, nehogy a mozgalom az egész szigeten elharapódzók. Mig a parlament a háború eszközeinek előteremtésével volt elfoglalva, III. Edward Yorkban várta be vazalljainak és hadainak gyülekezését. A király Mortimer tanácsára szolgálatába fogadá Hennegau Jánost külföldiekből alkotott zsoldoshadával, ámbár a rakonczátlan idegenek behozatala nem alaptalanul nagy elkeseredést szült az angol táborban. Yorkban a király ötszáz lovagot, az özvegy királyné pedig hatvan hölgyet vendégelt meg asztalánál — a nyerendő győzelem előleges reményében. Ezen alkalommal a városban angolok és idegenek közt nagy összekoczanás támadt, mely több száz ember életébe került s korántsem volt alkalmas arra, hogy a fegyverbarátságot az ellentétes elemek közt megerősítse. Hatheti táborozás után végre Edward mintegy negyvenezer emberrel elhagyta Yorkot s Durham felé vette útját. Azonban kémek hiányában semmit sem tudván a skótok számáról és állásairól, sokáig czéltalanul és terv nélkül nyomult előre, mig végre egy szökevény, Rokesbev jelentkezők, ki az angol hadvezetőséget útba igazitá. Azonban a skótok majdnem megközelíthetetlen állásban valának s a király és hadseregének vezérei vonakodtak az ellenséget megtámadni.