Angolország történelme (4/3)

VIII. Henrik halála nem idézett elő nagyobb rázkódtatásokat ; a legitimitás elve már oly erős gyökereket vert Angliában, hogy a trón öröklése minden zavar vagy izgalom nélkül végbe mehetett. A király tetemeinek eltakarítása a szokásos pompával ment végbe. A ravatal a Whitehall egyik kápolnájában volt felállítva, mely fekete posztóval volt bevonva, körűlé nyolczvan nagy viaszgyertya lobogott s felváltva tizenkét lord őrködött mély gyászba burkolva. A király teteme tizenkét napig volt a közszemlének kitéve ; a kápolnában mindennap misét olvastak s reggelenkint a királyi hirnök e szavai hangzottak messze hallhatólag : „Az irgalmasság nevében imádkozzatok a leghatalmasabb uralkodó, boldogult királyunk és Urunk, VIII. Henrik lelki üdvösségéért !“ Február 14-én a király holtteste Sionhouseba, egy nappal később Windsorba vitetett, hol tizeuhatodikán a kápolna sírboltjában Seymour Johanna mellé temettetett. Az egyházi gyászszertartásokat Gardiner winchesteri püspök, a pápa buzgó hive vezette. A de profundis eléneklése után, a hirnök Cranmer érsekkel és a durhami püspökkel oldalán, kikiáltá VI. Edwardot királynak. A régi angol törvények szerint a felsőház jogaihoz tartozott, a király kiskorúsága idejére a regensséget és a magasabb kormány-hivatalnokokat kinevezni. Ezen jogot azonban VIII. Henrik — miként sok mást — egyszerűen mellőzte s egy sajátkezüleg aláirt nyilatkozatban kijelenté, hogy a koronát fiára hagyja, kinek kiskorúsága idejére egy tizenhat tagból álló kormánytanácsot állít fel, melynek tagjait azonnal kinevezi. A regensség ennek folytán a következőkből állott: Cran mer canterbnry-i érsek, Wriothesley lordkanczellár, lord St. Jolin főudvarmester, Hertford gróf, Seymour Edward, majd Somerset herezeg, az ifjú király nagybátyja, főkamarás, lord Russel titkos pecsétőrző, vicomte Lisle lord-admirál. Tunstal durhami püspök, sir Anton Browne főlovászmester, sir Edward Montague, a polgári törvényszék elnöke, Browley törvényszéki biró. sir Edward North kanczellár. sir William Paget első titkár, sir Anton Denny és sir William Herbert kamarások, sir Edward Wotton calaisi kincstárnok, végre Dr. Wotton eanterbury-i és yorld dékán. A regensség mellé Vili. Henrik végrendelet jellegével biró nyilatkozatával még egy külön, tizenkét tagból álló tanácsot rendelt, mely hivatva volt, azt bonyolódott és nehéz esetekben tekintélyének egész súlyával támogatni. Az angol nemzet figyelmét nem kerülte ki azon feltűnő körülmény, hogy úgy a regensség mint a mellé rendelt tanács majdnem kizárólagosan oly egyénekből volt összetéve, kik eddigelé a nyilvános életben nem játszottak nagyobb szerepet; s kik a társadalom különböző rétegeiből vétettek.