Angolország történelme (4/4)

Az utolsó Stuart végzetszerű letűnésével az angol trónról, korántsem záródik be politikai szereplése végképen. Párthívei, a Stuart-ház hagyományos barátai nem mondtak le azon reményről, hogy a, gyenge uralkodót még egyszer visszahelyezik törvényes örökségébe, melyet a szerencse napjaiban ép oly kevéssé tudott megbecsülni, mint erélylyel fentartani a megpróbáltatás nehéz óráiban. De II. Jakab bukása egyszersmind berekeszti az angol forradalom időszakát, mely voltaképen sohasem szünetelt egészen s megakadályozta a nemzeti alkotmány végleges kifejlődését és megerősödését. Ebben rejlik az 1688. forradalom és trónváltozás legfontosabb következménye Angliára nézve. Hogyha a körülményeket gondos megfigyelés tárgyává teszszük, melyek Orániai Vilmost az angol trónra segitették, azt a felfedezést fogjuk tenni, hogy azok többnyire akaratán és számításain kívül jövének létre s meszsze föléje emelkedének egyéni tulajdonságainak és szellemi tehetségeinek. A tizenhetedik század leginkább kimagasló politikai alakja, XIV. Lajos előkelő vetélytársat ismert fel a hollandi szabadállamok választott fejében, ámbár ez vele sem a politika, sem a háború terén nem versenyezhetett. De Orániai Vilmosban jellemző erővel nyilvánult meg egy eszme, melynek nagyságát és emelkedését köszönhető. A franczia fölény s ennek elmaradhatatlan következményei komoly aggodalomba ejték az európai államokat, melyek a franczia király nagyravágyásában és győzelmeiben veszélyeztetve látták százados dynastikus jogaikat. S Orániai Vilmos a fenyegetett európai egyensúly lelkes védelmezőjévé szegődött s merészen daczolt a nagy franczia király elemi erővel érvényesített törekvéseivel ; mi által magának mindjárt kezdettől fogva kiváló szerepet biztosított a koronás fők társaságában, ámbár maga voltaképen nem dicsekedheték koronával vagy bíborral. Hogy a protestánsok védelmét is kezéhez ragadta, tekintélyét és jelentőségét csak növelni segité nemcsak a reformáczió híveinek, hanem a méltányosan gondolkozó katholikusok szemében is. Körűlé csoportosulának mindazok, kik a franczia praeponderantia és XIV. Lajos ellenségei valának. Minden lépés, melyet azontúl Vilmos tett, csak hírét és tekintélyét seghe növelni; s a szerencse, mely vállalatait kisérte, megtette a többit, hogy a különben nem rendkívüli jellemet és alig több mint köznapi tehetséget — nagygyá tegye.