A hengerjárat működése és javitása

Ha a műveltséget alkalmazzuk az intelligencia fok mérőjének, akkor ezzel párhuzamosan állíthatjuk, hogy az iparost szaktudása predesztinálja intelligenssé. A müvelt nyugati államok nagy súlyt helyeznek iparos-képzésre és óriási összegeket fordítanak szakoktatásra. És hogy milyen eredményt érnek el ezen tervükkel, azt a gyakorlati életben eléggé tapasztalhatjuk. Hazánkban alig néhány évtizeddel ezelőtt kezdtek behatóan foglalkozni rendszeres iparos-nevetéssel, de az órás-szakma e téren mindig mostoha bánásmódban részesült. E század eleje óta olyannyira hanyatlott hazánkban az órás-képzés, hogy komoly aggodalomra van okunk. Csak nagyon kis hányada a felszabadult órás-tanoncoknak válik hasznavehető segéddé és az átlaga rendszerint „obsit“-nak tekinti munkakönyvét, vagyis nála már vége van a tanulási időnek. De a komolyabbak, akik belátják, hogy tudásuk a minimumon áll, azok fokozottabb mértékben látnak hozzá a mulasztottak pótlásához és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy olyan műhelybe kerüljenek, ahol valóban tanulhatnak és órásokká válhatnak. Negyed évszázad alatt szerzett tapasztalataimat gyűjtöttem össze és közreadom a Magyar Órás-Szakkönyvtár név alatt megindított könyvsorozatban, melynek első kötete ezennel megjelent. Ezen kötet a hengerjárat működésével és javításával foglalkozik. Közismert dolog, hogy minden szakmát lehet gyakorlatilag vagy elméletileg elsajátítani. Azonban szigorúan véve csakis egyféle tudással nem érünk célt és alig, vagy csak nagynehezen boldogulhatunk. Az iparosság — de különösen az órásság — rendszerint idegenkedik az elméleti szakoktatástól és csak nagynehezen barátkozik meg azzal. Pedig az elméleti és gyakorlati tudás csak látszólag kétféle: alapjában véve egy az, mely egymást mint tökéletes egységet kiegészíti. Jelen müvemben is az elméleti részszel kezdem a magyarázatot, melyet azonban oly rövidre fogok, hogy csak a feltétlen szükségeset közlöm és olyképen fonom az elméleti magyarázatot a gyakorlati munkába, hogy az úgyszólván nélkülözhetetlenné válik. Müvemet fejezetekre osztottam, miáltal az olvasó pillanatok alatt megtalálhatja a kívánt részt. Könnyebb megérthetés céljából a szöveg közé számos magyarázó ábrát szerkesztettem, melyek úgyszólván minden szöveg nélkül is megérthetők. A Budapesti Orásipartestület elöljárósága átérzi a válságos idő intő szavát és megragad minden alkalmat, hogy szakmánk nívóját a szakoktatás terén emelje. Ezen- első kötetet is az Ipartestület adja ki, hogy a tanulni vágyóknak alkalmat és módot nyújtson tökéletesbbitésükre. Bár úgy lenne! (...) Thomas Tampion angol órás készítette az első hengerjáratot 1695-ben. Természetes, hogy az csak nagyon kezdetleges alakja volt a mai hengerjáratnak. A hengernek,: úgyszintén a hengerkeréknek is nagy, otromba, rézből készüli vastag- csapjai voltak és úgy a henger, mint a hengerkerék is rézből készült. A henger falai vastagok, kivágása kisebb volt a mainál, az alsó kivágás pedig egészen hiányzott róla.A hengerkerék ugyancsak nagy, nehéz és küllő nélkül volt, fogai pedig egyenes, felfelé hajlítottak, oszlop nélkül voltak, ilyen kidolgozásban nem felelhetett meg rendeltetésének és pontosságra nézve semmivel sem múlta felül az akkori orsójáratot, amelynek éppen a nem pontos volta indította az akkori órásokat egy jobb és precízebb járat szerkesztésére.