A nagy órák és járataik

Elégedetlenség változást idéz elő. Ha egy rendszerrel meg vagyunk elégedve, akkor elfogadjuk és aszerint cselekszünk. Viszont ha nem értünk egyet vele, akkor minden rendelkezésünkre álló módon változást igyekszünk elérni, hogy — nézetünk szerint — javítsunk a helyzeten. A béke éveiben állandóan gyengült az órásnemzedék szaktudása, ami a háború alatt még fokozódott. Csekélységem már két évtized óta foglalkozom sajtónkban szakirodalommal és elhatároztam, hogy a legszükségesebb szakdolgot összegyűjtőm és könyvalakban adom ki, hogy igy lehetővé váljék a reá szorulóknak a szaktudás gyarapítása. A könyvek nem abban a sorrendben hagyták el a sajtót, mint az szakszempontból kívánatos, hanem akként, amint Íródtak. így például „A hengerjárat" már 15 évvel ezelőtt jelent meg kivonatosan a szaklapban; ez jelent meg elsőnek mint kész mü. A megjelent könyvek következő sorrendbe állitandók: első az „Órás-Szakrajzok“, mely felöleli az egész órásság elméletét; ennek I. évfolyama bevezeti a kezdőt a legelemibb szakdolgokba. Ezután következik „A nagy órák és járataik". Itt az „Órás-Szakrajzok“ II. évfolyama veendő át, utána pedig „A zsebóra javítása", mely behatóan foglalkozik a zsebóraszerkezet szabályaival, kerékrendszerével és javításával — kivéve a járatot — valamint uj alkatrészek készítésével. Végül az „Orás-Szakrajzok III. évfolyama. Utána „A hengerjárat" következik, mely teljes egészében ismerteti e járat alkatrészeit, szabályait és müdését. E sorrend utolsó kötete, „A horgonyjárat" szintén ismerteti az összes reá vonatkozó adatokat és szabályokat. A mai órásnemzedék szaktudása — kevés kivétellel — a minimumon áll. E szomorú helyzettel szemben cselekedni kell, hogy javuló változás álljon be. Tehetségemhez képest e megirt öt órás-szakkönyvvel megtettem a magam munkáját. Ha célt érek el, akkor az elégedetlenséggel oly változást idézek elő, mely a szakmára nézve előnyt jelent. (...) Ha valamely munkához fogunk, azt csak akkor végezhetjük el általános megelégedésre, ha kellő ambícióval és kedvvel látunk hozzá. Szükséges azonban ahoz a munkához a rátermettség és szorgalom is. Egy szakma, illetve iparág elsajátításához mindenekelőtt erős akarat, kitartás és a mesterség iránti szeretet szükségeltetik. Mindezen tulajdonságok követeltetnek az órásság tanulásához és ha közülük bármelyik is hiányzik, az illetőből pályatévesztett ember lesz és szerencsétlennek érzi magát azon a pályán, mely nem biztosítja a megélhetését. Viszont akiben a felsoroltak összpontosulnak, sőt e tulajdonságok láncolata idővel még jóizléssel, tapintattal, munkakedvvel, értelemmel, éleslátással, ügyességgel, tehetséggel, stb.-vel bővülnek, az belső megelégedéssel űzi e szép szakmát, mely kenyérkereső pályáját képezi. Az a fiú tehát, aki az óráspályára lép, megvizsgálandó, vájjon elég értelmes-e, van-e érzéke a szakmához, tud-e rajzolni, számolni, kedveli-e a mértani és fizikát.