A zsebóra javitása

Szokássá vált, hogy az iró előszóval látja el müvét, melyben a könyv keletkezésére vonatkozó adatokat ismerteti. Én ezt már az eddig megjelent három müvem előszavában megtettem, így hát újabbat ezúttal sem közölhetnék. Hála és elismerés jár a Budapesti Órásipartestület vezetőségének, mely semmi fáradságot nem kiméit és jelentékeny pénzösszeget áldozott, hogy müvem megjelenését lehetővé tegyék. Köszönettel tartozom a magyar órástársadalomnak is, mely nem csak megveszi könyveimet és elolvassa, hanem azok alapján oktatja az ifjú nemzedéket és türelmetlenül várja mindegyik újabb kötet megjelenését. Nem szokatlan, hogy szakkönyvet egy halott emlékének ajánlanak. Gyermeki szeretettel, örökös hálával, múlhatatlan nagyrabecsüléssel és elismeréssel adózom néhai atyám Schwarz Israel emlékének, aki nevelésével odahatott, hogy az általam választott szakmát megszeressem, kedveljem, műveljem és becsüljem. Áldozat-készségének köszönhetem, hogy az órásságban alapos kiképzést nyertem. Méltó is akarok lenni ily nemes gondolkodásnak és hasznára válni annak a társadalmi osztálynak, melyben munkálkodásommal eredményes tevékenységet kifejteni óhajtok. (...) Az akkori zsebórák természetesen még idomtalan nagyok voltak és rendszerint a nadrágzsebben hordták. Sok változáson, javításon és egyszerűsítésen ment keresztül a zsebóra-szerkezet, mig mai alakját nyerte. Úgy Heinlein Péter, mint kortársai teljesen vasból készítették a szerkezetet és tokját egyaránt, mely 40 óráig járt egyszeri felhúzással. Az első zsebórák orsó-járattal (Spindelgang) készültek, kerék alakú kétküllös billegővel. Hautefeuille abbé (született 1647-ben, meghalt 1724-ben) alkalmazta az általa készített szerkezet billegőjének mozgásban tartásához az egyenes disznósörtét, melyet később egyenes acél rugóval helyettesített. Ezáltal lehetővé vált a billegőnek egyenlő időtartamú lengést biztosítani. Utóbb az egyenes acélrugót hullámos alakúval cserélték ki, inig később a spirális alak hozta meg a kívánt eredményt. A spirális alakú hajszálrugót 1674-ben Huggens (1628—1695) alkalmazta először zsebórában. Mint tudjuk, az orsó-járat nem elégítette ki az akkori kívánalmakat, mivel naponta nagyobb (20—50 percnyi) eltérést produkált. Clement nevű angol órás szerkesztette a kapocs-járatot (Hackengang), melyből később a horgonyjárat alakult ki. E járattal csak kevéssé javult a pontosság, mivel ez is — úgy, mint az orsó — visszavezető járat volt. 1695-ben szerkesztette Thomas T a ni p i o n angol órás (1638—1713) a henger-járatot (Cylindergang), melyet később híres tanítványa Georg Graham tökéletesített. A hengerjárat volt az első nyugvó-járat, melyet hordozható órákban alkalmaztak és mint ilyen, nagy mértékben javította a pontosságot. Az 1724. évben Duterte francia órás szerkesztette a duplex-járatot, mely ugyancsak nagyobb pontosságra szabályozható. Azonban kényes volta, ami igen precíz kidolgozást igényelt, okozta mellőzését és nem terjedhetett el annyira, mint azt pontos járása megérdemelte volna.