A török hódoltság korából

A törököt a leghatalmasabb hódítónak és a legfanatikusabb hivőnek tudjuk. Vitéz és elszánt harcos volt. Európa legjobb lovasait s legkitűnőbb gyalogjait (a janicsárokat) köztük kell keresnünk. A tüziszerszámok kezelésében is mesterek voltak. És ez a hatalmas nép áradás gyanánt zúdult a viszálkodó Magyarországra. Az ember azt hinné, hogy intézményeinket, vallásunkat és nyelvünket néhány évtized alatt magába olvasztotta, mint a hatalmas folyam a patakok vizét. Mindez meg nem történt. A fanatikus mohamedán nálunk türelmes hivőnek mutatta magát, aki senki vallását nem háborgatta. A hatalmas hódító csak a földet tette magáévá, de az ősi intézményeinket érintetlenül hagyta. Semmi újat, semmi, idegent nem teremtett nálunk. A legtöbb helyen azt is elnézte, hogy alattvalói a magyar adót is fizessék, Még nyelvét sem erőszakolta népünkre, hanem ő sajátította el á magyart. Ki látott valaha ilyen hódítót? Tudott dolog, hogy a törökök állandóan keresték a mieink barátságát. Ezt cselekedték a budai basák is. Akár volt ebben politika, akár nem, ránk nézve hasznos dolog volt. Nem is szabad kárhoztatnunk azokat, akik értvén a helyzetet, a törökhöz hajoltak. Gyulay Pál Sibrik György váradi kapitánynak adott utasításában írta volt a figyelemreméltó sorokat: „Akinek az ártalomra hatalma vagyon és hozzánk való barátságát maga hasznával tartja, annak szántszándékkal ne vétsünk“. Ezt a bölcs utasítást Gyulay a törökkel való eljárásra írta. S akik ezt az utasítást követték, nem is bánták meg. A németek s részben a magyarok is szidalmazták ugyan, az erdélyieket, amiért a török birtoka alá adták magukat, de az erdélyiek erre Szamosközy szerint ezt felelték: „Mi ez országot és ez országnak minden részit, mióta török birtokában vagyunk, megoltalmaztuk szép szókkal, ajándékkal és minden módon, az mint lehetett. De ti magyarországiak országtokat csaknem szinte fogytáig elvesztettétek, mikor az német nadraghoz ragaszkodtatok. Mert az elmúlt hatvan esztendőben ti sok fő várakat ejtettetek az török kezében: Budát, Pestet, Esztergomot, Szolnokot, Egert, Kanizsát stb. Mi erdélyiek ez hatvan esztendő forgásában az egy Temesvárnál többet nem ejtettünk török kezébe. Ezt sem az erdélyiek ejtették oda, hanem Ferdinand császár cigánysággal és csalárdsággal“. Magyarország Erdély példáját nem követhette. A bécsi király politikája a törökkel szemben a gyűlöleten alapult. Ott fent gyűlölték a törököt vallása és hódítása miatt. Még Magyarország helytartóit: a budai basákat sem vették emberszámba. Zsarnok kutyáknak, pogány ebeknek írták őket. Nálunk tehát állandóan folyt a harc a török ellen.