Órajavítási szakmai ismeretek I.

Az órás szakma történetének kezdete egybeesik az idő mérésének történetével. A régmúlt időkben az órás nem csak a már meglévő és meghibásodott órák javításával foglalkozott, hanem maga készítette az óra szerkezetét és legtöbbször a tokját is. Az egyiptomi és maya csillagászok, akik az idő mérésének problémáját igyekeztek megoldani, már tulajdonképpen az óra gondolatával foglalkoztak. Később a történetileg ismert nagy tudósok mint például Kteszibiosz alexandriai feltaláló az időszámítás előtti III. század első felében már vízórákat tervez és készít. Vitruvius 2000 évvel ezelőtt részletesen ír az órákról. Az idő múlás - ahogy az előbbiekből kiderült - ősidők óta foglalkoztatja az embert. Tudósok sokasága próbálta megragadni az idő mibenlétét. Az alábbiakban két gondolkodó idődefinícióját idézzük: J.J. Rousseau: “Az idő egy mozgó kép a mozdulatlan örökkévalóságban. Laplace: “Az idő a sorozatos események összeilleszkedésének hatása gondolatvilágunkban” Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az ember az időt egymás után bekövetkező események sorozataként éli meg. Az órák az elmúlt idő mérésére szolgálnak. Kezdetben az idő múlását a természetben lejátszódó, periodikusan ismétlődő jelenségek alapján mérték. Ezek az embertől függetlenül következnek be. A természeti népek számára napjainkban is felhasználják őket. Ilyen ismétlődő jelenség a nappal és az éjszaka, a világos és a sötét váltakozása. Ennél kisebb időegység a nap állása az égbolton, és ebből következően a tárgyak árnyékának változása. De ilyen az éhségérzet, az alvásszükséglet és a “biológiai óra” is. Az emberekben, állatokban és növényekben is működik belső biológiai óra. Ezt a belső óránkat a külső környezethez való alkalmazkodás jellegzetes példájaként szokták említeni, hiszen nem vitatható, hogy ez a ritmus az evolúció során a nappalok és éjszakák váltakozásához igazodott. Sok az olyan ember, akinek nincs szüksége ébresztőórára ahhoz, hogy megadott időben felébredjen. Az agy bizonyos részén fellelhető idegcsoportok, mint oszcillátorok diktálják a ritmust, szinte percnyi pontossággal. A számolás és az írás megjelenésével egyre több ismeret halmozódott fel. Az ősi népek az ember életkorát a megélt évszakok számával jegyezték. így például, a fiataloknál a megélt tavaszok, az öregeknél a megélt telek számát jegyezték. A Föld a Nap körül elliptikus, alig eltérő pályán kering, amelynek egyik gyújtópontjában van a Nap. A Nap körüli forgást úgy észlelhetjük, hogy megfigyeljük minden nap azt a csillagképet, amelyben lenyugszik. A csillagkép minden alkalommal változni fog. A Nap a Földről nézve az év folyamán sorozatosan más és más állócsillagot takar el. Egy állócsillag két ismételt eltakarása között eltelt idő a sziderikus (csillagászati) év. Hossza: 365 nap, 6 óra, 9 perc, 9 másodperc, 3 tized-, 1 századmásodperc. Ha a tájékozódás megkönnyítése érdekében az égboltot gömbnek tekintjük, akkor erre a gömbfelületre rávetíthetjük az Egyenlítő és a Nap-pálya vonalát. Azt a pontot, ahol a Nap látszólagos égi útja során délről észak felé haladva metszi az égi egyenlítőt, tavaszpontnak nevezzük. Ez március 21., a tavasz kezdete.