Órajavítási szakmai ismeretek III.

Az órajavítás minden esetben rendkívül körültekintő, lelkiismeretes, gondos munkát igényel. Az alapvető cél az, hogy a tényleges hibát megállapítsuk, ezután alkalmazzuk a helyes javítási módot. A nagy gyakorlattal rendelkező órás többféle javítási módszert is ismer. A szakszerű javítási módszerek mindegyike megfelelő eredményt fog biztosítani. A II. kötetben a hibák kijavítására egyféle lehetőséget mutattunk be, természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak ez az egy létezik. A gyári javítási útmutatókban különböző javítási módszerekkel ismerkedhetünk meg. Ezek a gyárak által rendszeresített műszaki leírások, szervizutasítások nagy segítséget jelentenek. A gyárak csak azoknak az órásoknak biztosítanak ilyen leírásokat, akik a gyárban dolgoznak, a garanciális javításokat végzik, illetve akik a gyárral üzleti kapcsolatban vannak. Rendkívül fontos az, hogy az óraszerkezetet szét, és össze tudjuk szerelni anélkül, hogy az alkatrészek meghibásodjanak. A jó órás szakember arra törekszik, hogy az általa javított órán semmiféle szerelési nyom ne látszódjon (ne legyen sérülés a tokon, a csavarfejen, a csapágylemezen, a peckek szabályosak legyenek, a hajszálrugó ép maradjon stb.). Ez csak nagy elméleti, gyakorlati ismerettel, szakmai morállal, továbbá jó szerszámmal valósítható meg. A 2. részben a leggyakrabban előforduló részmunkaműveletek elvégzéséhez található útmutató. Az órajavítás a következő fő munkaműveletekből áll: 1. Hibamegállapítás összeszerelt állapotban, 2. Hibamegállapítás a tokból kiszerelt állapotban, 3. A szerkezet szétszerelése és az e közben végzett vizsgálatok, 4. Javítás, 5. Tisztítás, 6. Összeszerelés, 7. Olajozás, 8. Végellenőrzés. Az óraszerkezetek fajtáinak megfelelő szempontok szerint elvégezzük a külső vizsgálatokat. A vizsgálatok legfontosabb eredményei már az átvételi elismervényen, a munkalapon szerepelnek. Mint ismeretes, a külső meghatározók utolsó pontja a hiányosságok, sérülések megállapítása volt, így ezek képezik valójában a javítás alapjait, kiinduló pontjait. A külső vázszerkezetek (II. kötet 1. A. fejezet), és a külső működtető részek II. kötet (2. B. fejezet) vizsgálatára most kerül sor. A hiányosságok és sérülések megállapítása után el kell dönteni, hogy melyek azok az alkatrészek, amelyek cserére, illetve javításra kerülnek. Fontos szempont, hogy az óra tulajdonosának beleegyezése nélkül az óra külalakját nem szabad megváltoztatni. Ez a tok, a számlap, a mutatók cseréje esetén előfordulhat, mivel nem biztos az, hogy pontosan olyan cserealkatrészt kapunk. Például ha a tok eddig fehér (krómozott) volt, és csak sárga (aranyozott) kapható, az óra külalakja teljesen megváltozik. Ekkor az óratulajdonos azt mondhatja, hogy ez nem is az ő órája. Természetesen az alkatrész ára is problémát okozhat, a tulajdonos megtagadhatja a nagy összeg kifizetését, ha azt előre nem egyeztettük vele. Tehát a következő alkatrészek cseréje nélkül az óraszerkezet működőképessé tehető: tokcsere, ha jól zár, csak kopott, tok hiányzó díszeinek pótlása, tokfestés, krómozás, aranyozás, szíjcsere, számlapcsere, felújítás, mutatócsere, felhúzókorona-csere.