A Föld és népei

Az a földrész, melyet a legtöbb európai néppel közösen mi magyarok is őseink hazájának tartunk, a hova a biblia és a tudományos világ az emberiség bölcsőjét helyezte, területre a legnagyobb, népességre a legsűrűbb, tájképi érdekességekben a leggazdagabb s történeti szempontból a legcsodálatosabb valamennyi között. Nagyobb, mint az ó-világ két más földrésze, Európa és Afrika, együttvéve; tisztán keleti országaiban a jelenleg élő emberi nemnek közel fele része található; hatalmas folyói versenyeznek a legnagyobbakkal; hófedte tetői páratlanok a világon ; magasabb hegy, nagyobb síkság nincs sehol, s népeinek története, bár aránylag kevéssé ismeretes, a mesés őskorba nyúlik vissza, tiszteletet ébresztve maga iránt. Ma igen kevés jelentősége van a világegyetemben az óriási föld népének; az európai népek gyarmatain kivül csak a napjainkban mesés gyorsasággal megifjodott .Japán mutat figyelemreméltó törekvéseket; azonban önkéntelenül érezzük, hogy Európa mellett — az új amerikai társadalomtól eltekintve — csak Kelet-Ázsiában van még nagyfontosságú néptelep; érezzük, hogy ez a kolosszus, mely most újból megmozdúlt, jelentékeny szerepet fog játszani. Mind a mellett Ázsiát csak napjainkban kezdjük valósággal ismerni; sőt kétségtelen, hogy jelenleg a sarkvidéken kívül ez a legismeretlenebb világrész. Nemcsak a részleteket, de nagy területeket tekintve is. Szibíriáról csak a XVlI-ik században nyertük az első tudósításokat; az óriási belföldi sivatag és hegyvidék mostanáig teljesen ismeretlen volt. s Kelet-Ázsia legnagyobb részét egészen napjainkig méltán nevezték elzárt országoknak. Ázsia legelső valódi megismertetője Nagy Sándor volt, ki Kis-Ázsia partjaitól az Indusig s a perzsiai öböltől a Káspi tengerig mindenütt kalandozott, s kinek hódításait közvetlen utódai még tovább terjesztették egészen a nagy hegységekig. A hódító rómaiak még Nagy Sándor nyomába sem jutottak mindenütt, s a púnok kalandos utazásai szintén szerény körben mozogtak. A mongolok és mohamedánok hódításai évszázadokon át még ezt a keveset is elzárták Európa előtt, s a hosszú ideig tartott keresztes hadjáratok működési köre is nagyon korlátolt volt. Hatalmasabb utakat tettek egyes mohamedán zarándokok, köztük Ibn Batuta, ki a XIV-ik században Khinába is elhatolt. Azonban az ő felfedező útjaik századokig ismeretlenek maradtak. Ázsia második nagy felfedezője a velenczei Polo nevű kalmár család volt, melynek leghíresebb tagja Marco Polo 1298-ban genuai fogságában készítette el világhírű művét nagy utazásáról, mely az északi vidékek kivételével csaknem egész Ázsiára kiterjedt. Marco Polo 17 éven át ólt Khinában, mint magasrangú tisztviselő; meglátogatta Zipangut (Japán) s három évig utazott Ázsia déli részeiben. Műve nagy feltűnést keltett; Kelet-Ázsia mesés kincseiről álmodozott mindenki, s oda akart eljutni tengeri úton Kolumbus is, midőn nagy fölfedező útjára indúlt. Igen természetes, hogy utána sokan indúltak el a mesés Kathayba (Kirína), s egyikük, Montecorvino, jelentékeny sikerrel is járt. (1306-ban Pekingben keresztény püspökség is létezett). Szerencsétlenségére azonban Khinában dynastiaváltozás állott be, mely kedvezőtlen volt az idegenekre nézve.