Apokalipszisek

1979-ben Uppsalában nemzetközi konferenciát rendeztek az apokalipticizmusról, és az elhangzott előadások szövegét közzétették (Apocalypticism in the Mediterranean World and the Near East. Proceedings of the International Colloquium on Apocalypticism, Uppsala, August 12-17,1979. Edited by D. Hellholm. Tübingen, 1983). E kötetben 14 tanulmány található az apokalipszis gondolatvilágáról, 13 az apokalipszis irodalmi műfajáról és hat az apokalipszis szociológiai vonatkozásairól. 1983-ban James H. Charlesworth adott ki angol fordításban apokrif iratokat, köztük apokalipsziseket is két nagy kötetben előszavakkal és kommentáló megjegyzésekkel (The Old Testament Pseudoepigrapha. I—II. Edited by J. H. Charlesworth. Garden City, New York). W. Schneemelcher két vastag kötetben publikált apokrif iratokat, s köztük az apokalipszisnek is nagy figyelmet szentelt (Neutestamentliche Apokryphen. II. Bánd. Tübingen, 1964). 1980-ban a magyar olvasóközönség is ízelítőt kapott az apokalipszis műfajából: Vanyó László egyéb apokrif iratokkal együtt négy apokalipszist is közölt: Hénokh könyve, Mózes apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, A XII patriarka végrendeletei (Apokrifek. Szerkesztette Vanyó L. Szent István Társulat, Budapest, 1980). Ezekből a könyvekből és dokumentumokból kitűnik egyfelől az, hogy korunk megkülönböztetett figyelemmel fordul az apokalipszis felé, másfelől pedig az, hogy az apokalipszis fogalma nem egyértelmű. J. Sickenberger az apokaliptika fogalmáról szűkebb és tágabb értelemben beszél. Tágabb értelemben: „Az apokaliptika az eszkhatológiához, a próféciához és a misztikához hasonlóan különböző értelemben használatos fogalom”. Szűkebb értelemben: „Apokaliptikán többnyire az említett jellegű kinyilatkoztatást értjük akár a világ, akár az egyes egyének jövőjéről” (Reallexikon für Antiké und Christentum I (1950) 504). P. Vielhauer szerint: „Az apokaliptika szóval elsősorban az apokalipszis irodalmi műfaját jelöljük, azaz kinyilatkoztatásiratokat, amelyek a túlvilág, mégpedig mindenekelőtt az idők végezetének titkait tárják fel, és másodsorban azon gondolat-világot, amelyből ez az irodalom származik” (W. Schneemelcher, op. cit. 408). J. Carmignac különbséget tesz „apokalipszis”, az irodalmi mű, „apokaliptika”, az irodalmi műfaj és „apokaipticizmus”, az irodalmi műfaj sajátosságainak rendszere között (Apocalypticism ...164-165). Carmignac így határozza meg az apokaliptikát: „Irodalmi műfaj, amely égi kinyilatkoztatásokat ír le szimbólumokkal.” Szerinte az Újszövetségben János apokalipszise, az Ószövetségben Dániel könyve e műfaj mintapéldája. De vannak apokaliptikus elemek Izajásnál (1, 1; 6, 1-13), Ezekielnél (1, 1- 3, 14), Ámosznál (7, 1-9) és Zakariásnál (1, 8-6, 8). Carmignac az apokaliptikát a prófécia alfajának tekinti. J. H. Charlesworth így ír az apokaliptikáról: „Egyes tudósok amellett érvelnek, hogy az „apokaliptika” a kinyilatkoztatásirodalom egy sajátos formáját jelöli, amelynek narratív struktúrája és egyedülálló sajátosságai vannak, mint az álnév, a bizarr képek, az idők végezetének és a számtalan égnek a víziói; szerintük az apokaliptikus irodalom jól meghatározható irodalmi műfajnak tűnik.