Csodás evangéliumok

Míg az apokrif apostolakták Pál aktája kivételével 1996-ig magyar nyelven hozzáférhetetlenek voltak, a jelentősebb apokrif evangéliumokat már korábban is olvashatta magyar nyelven a téma iránt érdeklődő nagyközönség. Raffay Sándor két válogatással is megajándékozta a magyar olvasókat: Újszövetségi apokrifusok, Pozsony, 1905; Apokrifus evangéliumok, Pozsony, 1912. Mintegy hetven évig kellett várni egy újabb válogatásra: Vanyó László: Apokrifek, Budapest, 1980. Az apokrif evangéliumok iránt megmutatkozó fokozódó érdeklődésnek tulajdonítható, hogy 1990-ben még egy kiadvány napvilágot látott: Hubai Péter, Prőhle Károly, Rugási Gyula: Jézus rejtett szavai, Budapest. Az idő múlásával Raffay könyvei szinte hozzáférhetetlenné váltak, a Vanyó-féle kiadás pedig egyrészt a töredékesen fennmaradt evngéliumok fordítását közli, másrészt a teljesen ránk maradt evangéliumok közül a Nikodémos-evangéliumnak csak a második felét adja közre, más evangéliumokhoz pedig nem fűz magyarázó jegyzeteket, s emiatt sajátos gondolatvilágukat nehezen értheti meg az átlagolvasó. A fenti hiányokat, illetve hiányosságokat kívántuk pótolni és kiküszöbölni, amikor elhatároztuk, hogy olyan válogatást bocsátunk útjára, amely új fordításban bőséges magyarázó jegyzettel ellátva teszi hozzáférhetővé egyfelől csak a Raffay válogatásaiban szereplő fontosabb apokrif evangéliumokat, másfelől a Vanyó-féle kiadványban csonkán vagy jegyzetek nélkül közölteket. Szerepet játszott a válogatásban még az a szempont is, hogy csak teljes egészében, illetve jelentős terjedelemben fennmaradt apokrif evangéliumokat tegyünk közzé, olyanokat, amelyek jelentősnek tekinthetők mind formai, mind tartalmi szempontból. Végül bevettünk a kötetbe egy olyan fontos evangéliumot is, amely magyarul még soha nem jelent meg: Fülöp evangéliumát. E megfontolások alapján az alábbi kilenc apokrif iratra esett a választásunk: Jakab prótoevangéliuma; Tamásnak, a zsidó filozófusnak a beszámolója az Úr gyermekkoráról; A Megváltó gyermekségének arab evangéliuma; Pszeudo-Máté evangéliuma; Józsefnek, az ácsnak a története; Fülöp evangéliuma; Az Igazság evangéliuma; Péter evangéliuma; Feljegyzés a mi urunkról, Jézus Krisztusról, amely Pontius Pilátus idejében készült (Nikodémos evangéliuma). Ahhoz, hogy ezen írások jelentőségét és helyét az ókeresztény irodalomban megérthessük, tisztáznunk kell, mit jelent az apokrif evangélium elnevezés, és milyen fajtái vannak. A görög evangélium szó eredeti jelentése: jó hír. Keresztény szóhasználatban ez a jó hír Krisztus szóbeli tanítását jelentette. E tanítás lejegyzői, Márk és Máté már ilyen értelemben használják az evangélium szót: „Jézus Krisztusnak, az Isten fiának evangéliuma kezdődik” (Mt 1,1); „Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát” (Mk 4, 23). Ezek az evangéliumok azonban nemcsak Jézus tanításairól szólnak, hanem Jézus életének eseményeiről is, ezért az evangélium szó a Jézus életéről szóló igaz tanítást is jelenti.