Apokrif levelek

A levél műfajáról valóban elmondható, hogy a mindennapi szükség teremtette meg. Mivel pedig ez a szükség szinte mindig megvolt, valamilyen formában a levél is mindig létezett, talán már az írásbeliség előtt, de az írásbeliség kezdetétől biztosan. Már az Másban találkozunk vele. Glaukos Bellerophontésszel kapcsolatban egy titkos levelet említ: „elküldötte viszont vészes jellel Lykiába, táblájába beírt sok lélekölő üzenettel küldte apósához, hogy majd ott lelje halálát.” (6, 168-170; ford. Devecseri G.) Már a görög irodalomban hat válfaja alakult ki: 1. Magánlevél: sok eredeti görög nyelven írt magánlevél került elő Egyiptom homokjából papiruszon. 2. Hivatalos levelek, amelyeket uralkodók, államférfiak írtak egymáshoz vagy alattvalóikhoz, például a hellénisztikus birodalmak uralkodói. 3. Az, irodalmi levél aránylag későn jelentkezik: a Kr. u. 4. században, például Iulianos császár, Libanios, Nazianzosi Szent Gergely levelei. 4. A tanító levél célja: eszmék terjesztése, például Epikuros így terjesztette filozófiáját, Archimédés tudományát, Halikamassosi Dionysios retorikáját, Szent Pál a kereszténység eszméit. 5. Hamis vagy apokrif levél, amelyet ismeretlen szerzője valamilyen nagy név alatt tesz közzé. Ezek olykor tudatos hamisítások, olykor iskolai gyakorlatok termékei. Igen sok keletkezett belőlük a Kr. e. 2. századtól a Kr. u. 2. századig, például Anacharsis levelei. Anacharsis trák fejedelmi sarj, aki a Kr. e. 6. században élt, s neve alatt leveleket hamisítottak a Kr. e. 3. századtól. Hasonlóképpen hamisítványok Hippokratés, a cinikus Diogenés, Phalaris stb. levelei. 6. A fiktív vagy képzelt levél leghíresebb szerzője Alkiphrón, aki a Kr. u. 2. században élt, de legtöbb levelében a Kr. e. 4. századi személyek szerepelnek. Philostratos, a Kr. u. 2-3. században, többek között erotikus leveleket irt. E sokrétűség ellenére a görög levélirodalomnál sokkal jelentősebb a római, amely jóval nagyobb hatást gyakorolt az európai irodalomra. A levél a szatírával együtt szinte római irodalmi műfajnak tekinthető. A levélnek ez az előtérbe kerülése Róma sajátos történelmével és társadalmi szerkezetével magyarázható. Miután Róma a mediterrán világ urává vált, a levélírás lett a kommunikáció szinte egyetlen eszköze a távoli területek között A földbirtokosok levél útján tartottak kapcsolatot birtokaik intézőivel, a provinciákat kormányzó szenátorok, távoli területeken szolgálatot teljesítő katonák Rómával és környezetükkel, a kliensek patrónusaikkal és viszont. Utazók, kereskedők gyakran szolgáltak levélhordóként, akik elutazásukkor vittek, visszatértükkor hoztak leveleket. A patrónus-kliens viszonyra épülő római társadalomban az ajánlólevél komoly társadalmi szerepet töltött be. Azon római levélírók sorát, akiktől tetemes levélgyűjtemény maradt fenn, Cicero (Kr. e. 106-43) nyitja meg. Leveleinek nagy többségét a közzététel szándéka nélkül írta, konkrét személyekhez, éppen emiatt leveleit a magánlevél műfajába sorolhatjuk. Mintegy másfél évvel halála előtt merült fel először benne az a gondolat, hogy leveleinek gyűjteményét ki kellene adni (Ad Atticum 16, 5, 5). Ez csak halála után valósult meg, de nem tudjuk, mikor és kinek a kezdeményezésére. Mindenesetre levelei négy gyűjteményben maradtak ránk, amelyek összesen 931 levelet tartalmaznak.