Régi magyar nyelvemlékek (5/4_1. kötet)
Szerző: Magyar Tudós TársaságSzerkesztő: Döbrentei Gábor
Cím: Régi magyar nyelvemlékek (5/4_1. kötet)
Alcím: Egymásra következő osztályokban. Első osztály, Góry Sziromirat = codex.
Megjelenési adatok: A Magyar Királyi Egyetem' Nyomtatása, Buda, 1846.
Irodalmi köszönet Szabó Jósef soproni evang. tanárnak! Ő inté elő honi gondjával. Horvát István vezető csatornája lett, mert ennek adá tudtára, tekintetes Góry Miklós urnál létét, sőt tiz levelének szorgalmas másolatát is küldé rövid észrevételeivel. Szereént, Sigmond királyunk idejebeli és így, könyvnyomtatás előtti volt volna. Horvát István a’ Tudományos Gyűjtemény 1835beli IIId. kötete 99 lapján bocsátá közre ezen kedves felfedezést, ’s a’ 104 lapig szóltában igen helyeselte Szabó észrevételeit a kézirat koráról, buzgó híradását pedig ezzel végzé "szabad legyen gyanítva kérdenem: Nem vitték-e magukkal e’ Kéziratot a’ Veszprém Völgyi Apátzák Körmendre, hová a’ Török elül futottak? Ez nekem igen hihetőnek látszik, minthogy úgy veszem észre a’ foglalatból, hogy ez a’ kézirat is egykor Apátza Monostor tulajdona volt. De ennyi elég legyen Tek. Guary Miklós Urnak "XIV-dik Századi Magyar Kéziratáról." És a’ sziromiratban előforduló BALOL, BELŐL helyragok kitűzésénél a 102 lapon már ezt mondá: "Ezek arra is mutatnak, hogy e’ kézirat más régiebből másoltatott-le, meg arra is, hogy a' BELŐL összetételen, midőn a’ kézirat másoltatott, a' Hasonló Hangkövetés, ... már diadalmaskodni kezdett. Illyen győzödelemre mutat e’ kéziratban a’ NÉ-KÜL-ÖN is, melly helyett még sok későbbi kéziratban is a’ NÁL-KÜL forma által a’ NÁL-AM, NÁL-AD, NÁLA öszszetételnek tiszta gyökere használtatik" stb. Horvát István ennélfogva külön magára ezzel még a’ nyelven lett változtatásokból is következteti e’ kézirat régi-régiségét, azaz, nem csak a’ XIVd évszázban és így 1300-1400 között költét, hanem valamellyik évben más régiebből másoltatását. A csonka kézirat meglevő első lapját rézbemetszetve is nyujtá Horvát, a végső 9 szó hijával, de azon betűk nagyobbak az eredetiben lévőknél ’s így nem épen hasonmás. A' birtokos urat, a’ 103d lapon kéré "hogy e nevezetes Régiséget tenné le a’ Nemzet oltárára." Ezek olvastával tisztiérzetem serkentett engem mint a’ magyar akadémia akkori titkárát az iránt írnom hivatalosan Bitnicz Lajos rendestagnak Szombathelyre, ha megkaphatná-e oda közel lakó birtokosától e’ sziromiratot, itteni lemásoltatás végett, mert tudtam azzal könnyen találkozhatását. ’S Bitnicz barátom nagyon szerencsésen járt el ez ügyben, Góry vagy régiesen írva Guary Miklós, ajándékba küldé azt az akadémiának. Akadémiai jelentésembe tehetem tehát így már belőle, miként lehet, évszámtalansága miatt, korának kitűzéséhez egyik nyomul ezen veresbetüs beléjegyzet is, itt a’ 11d lapon, valódi hasonmássával: "Ez fölül mondott írásokat törlejtötte és szerzötte Vilhelmos neó (nevő) doctor és vagyon megírván binről szerzett könyvében... Immár ede alá szól mi atyánk szent Bernardinus ez átkozott rágalmasságról stb."
Kategóriák: Nyelvtudomány
Tárgyszavak: Nyelvészet, Nyelvemlék, Magyar nyelv, Nyelvtörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Nyelvészet, Nyelvemlék, Magyar nyelv, Nyelvtörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet