Régi magyar nyelvemlékek (5/5. kötet)

Döbrentei Gábor már félszázaddal ezelőtt gondolt a Jordánszky-codex kiadására. E czélból mint a «magyar tudós társaság titoknoka» s a Régi Magyar Nyelvemlékek közrebocsátója 1834-ben lemásoltatta. A Bécsi codexhez 1837-ben írt bevezetése VII. lapján (R. M. Nyelveml. I. köt.) meg azt ígérte, hogy «bővebben hozatik majd elé ama kézirat ügye azon kötetünkben, melly az akadémia részéről azt magában foglalni fogja». És íme, a mit oly közel, vagy legalább nem távol látott, csak mily hosszú idő múlva teljesülhetett. Azóta a fáradhatatlan kutató rég sírba szállott s utána most már tizenkét éve kiszólította közülünk a halál Toldy Ferenczet is, ki a Régi Magyar Nyelvemlékek kiadását folytatva e codexet csak épen hogy kinyomathatta. A munka befejezése nekem jutott. A magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Toldy hátrahagyott nyomtatványát, melynek végső hitelesítését a boldogult nem teljesíthette, az esztergomi föérseki könyvtárból e célra készségesen átengedett eredetivel még egyszer összehasonlítsam s előszóval ellássam. Igy mint a Régi Magyar Nyelvemlékek V. kötetét bocsátja most a közönség használatára. A Jordánszky-codexről legelőször Gyurikovics György adott rövidke hírt 1833-ban a Tudományos Gyűjtemény XII. kötete 102. lapján, ahol elmondja, hogy «a Nagy Szombati Clarissa Apátza szerzetes Monostornak el törűltetése után 1782-dikben egy régi Magyar Kézirat, melly az O Testamentom néhány részének fordíttatását foglalja magában, Tek. Fába Mátyásnak, az Esztergomi Fő Érseki Káptalan Jegyzőjének, birtokába jutott» és hogy «ezen XV-ik század vége, vagy XVI-dik század kezdetére eső Kéziratot 1820-dikban Főtiszt, és Mélt. Jordánszky Elek, felszentelt Tinniniai Püspök, tulajdonává tette, s ezzel is régiség gyűjteményének betsét nevezetesen emelte». E leírásból kitűnik, hogy Gyurikovics csak futólag láthatta a codexet. Nevezetesen nem vette észre benne az új testamentomi könyveket s nem tűnt szemébe sem a János evangéliuma végén szóban megirt 1516, sem a Bírák könyve végén szóval is arabs jegyekkel is kitett 1519 évszám. Nem sokára valamivel bővebben ugyan, de nagyon zavarosan szólt róla Jankovich Miklós (Biblia’ tudniillik a’ szentirás’ különb és eredeti magyar fordításainak öt példái. Esmérteti W. J. M. Egyházi Folyóírás 1834. IV. fűz. 89-93. l. E dolgozat megjelent külön is mint «ujjabb nyomtatás»).