Könyvtárosok kézikönyve 4.

Kézikönyvünk negyedik kötete az információtudomány ha tárterületeivel foglalkozik. Minden ismeretág más tudományok szorosabb-lazább összefüggéseinek szövedékében él, de nekünk több az okunk, hogy az érintkező diszciplínák életét figyeljük, hiszen szőkébb ismeretkörünket jó száz éve már az összes tudomány segédtudományaként is értelmezték. Eltekintve a segédtudomány szó pongyola használatától, a fenti állításból az olvasható ki, hogy a könyvtár- és információtudomány szorosan kötődik az egyetemes emberi tudáshoz. Jelen kötet feladata abban állt, hogy bemutassa, egy-egy határterületi diszciplínának az információtudománnyal kialakult szimbiózisában milyen megtermékenyítő eredmények születtek az információtudomány és az érintkező ismeretkör számára egyaránt. Vállalt célját alighanem hullámzó eredménnyel teljesítette. Ha azonban sikerült legalább megfogalmaznia azt az igényt, hogy a továbbiakban nem elégedhetünk meg a határterület bevezető szintű, önmagára irányuló felvázolásával, már elérte célját. Az első rész három fejezete a társadalmi környezet dzsungelébe kalauzol el. Innen erednek feladataink, érte vagyunk, és fennmaradásunkat is a társadalmi környezetben áramló folyamatok ítélete dönti el. A tudás létfontosságú, amelyet a könyvtárnak vagy dokumentációs, információs szervezetnek hívott intézmény szervez, tesz elérhetővé, miközben más intézményekkel (oktatás) karöltve a felhasználót is képessé teszi tudásdarabkáinak kezelésére. A könyvtárakról is születhet olyan ítélet, hogy fölöslegesek, mert mai feladataikat nem ismerték fel, tudatzavarukat látszattevékenységgel, mozgalmakkal, panaszkodással, Önmaguk fontosságának üres emlegetésével leplezik. A társadalom az ismeretszervezés munkájára kénytelen lesz új intézményeket életre kelteni, de ezek már nem - lényegi azonosságuk ellenére sem - fogják könyvtárnak hívni magukat. Az ítélet azonban szólhat úgy is, hogy a könyvtár létfontosságú, nélkülözhetetlen, megváltoztatva megtartandó. Feltéve, ha a könyvtárak és társaik felismerik hivatásukat. A társadalom sokféleségében más területeken is a szociológia feszíti ki a koordinátákat, amelyekben az áramlatok görbéi és az egyes tények elhelyezhetők és értelmezhetők. A könyvtárszociológiát eddig túlságosan szűkén értelmeztük, problémafelvetése ugyancsak korlátozott volt, mondhatni provinciális, még nemzetközi eredményei szerint is. Leszűkült a klasszikus olvasás tanulmányozására, bár sokfelől érkeztek jelzések arra, hogy a tudásnak reflektált, szervezett tudomássá alakulása már nem fér bele a hagyományos olvasás Prokrusztész-ágyába. Nem az olvasás szorul vissza (bár ilyen tendencia is van), hanem a tudásbefogadás módszerei változtak, bővültek. A hagyományos olvasás egyeduralma szűnik meg, de testvérmódszerei is az írásbeliségben gyökeredző kultúrából eredeztethetők. Ugyanakkor igazi veszélyként létezik az analfabetizálódás, a funkcionális analfabetizmus terjedése is. A két folyamatot nem szabad egybemosni, nehogy a tudásszerzés új módozatait tegyük felelőssé a kedvezőtlen tendenciákért.