A neveléstudomány társas-lélektani alapjai II/1.

Társaslélektani és -logikai neveléstudományi alapvetésem második részének első kötetét kapja kézhez a szíves olvasó világnézetre nevelésem képében. A második rész második kötete a vallásos nevelésről fog szólani. A nevelés lehetőségének felső határvonalát vonja meg ez a két kötet, a társaslélek pneumatikus beágyazottsága felől, a transzcendens irányából. Ha Isten akarandja és élünk, az alsó határvonal megvonása sem marad eh azok a kötetek, amelyek ezt a munkát vállalják magukra, a jogi és technikai nevelésről szólnak majd, a társaslélek szomatikus beágyazottsága felől, az életérzések, a fizikai lét irányából. Bocsánatot kell kérnem, ha egyre kevésbbé hasonlítanak könyveim a hasonló témájú tudományos művekhez, de aztán ez a bocsánatkérés az egyetlen engedmény, amit még jó lélekkel megtehetek. Egyébként összes állításomat kénytelen vagyok fenntartani, még pedig tartalmát illetőleg is, formája szerint is. Figyelje el az olvasó, hogy egyetlen bűnöm — magyar voltom, arról meg nem tehetek. Nem „szakítottam11 én az indogermán tudományos módszerrel, esak nekibátorodtam a magam magyar módjának, nem különc vagyok, hanem az első fecskék közül való s ezért tűnik fel szokatlannak, ahogy a jelenségeket szemügyre veszem és a törvényszerűségeket felfedezem rajtuk. Ennek fejében viszont készséggel elismerem, hogy nem én vagyok a legokosabb ember a világon, sőt nagyon is hátul előzök másokat, uem is erőltetem a magam látásmódját, igazán csak azoknak írok, akik szívesen látnak, sőt várnak és örömest időznek a társaságomban, megosztván velem az áttörés kínjait és örömeit. Könyvem elvi részén túl, az illusztrációk olvasói maguk is tanúbizonyságaim lehetnek — arra való nézve, mennyire nem szeretek kötölőzködni, milyen őszinte együttérzéssel és milyen lelkendezve tudok alázatosan fejet hajtani az élet...