A neveléstudomány társas-lélektani alapjai III/3.

Úgy érzem, rövid magyarázattal tartozom könyvem címe, tartalma és többkötetes pedagógiai rendszerezésembe sorozásának látszólagos következetlensége miatt. A nyelvi, irodalmi és világnézeti nevelés után most társadalmi nevelésről kellene szótanom s én iskoláról, ifjúságról, tanulásról, iskolatörténetről, tehát mindenféle jelző nélkül általában a nevelésről szólok s mindennek fölébe azt a csalóka, majdnem konjunkturális címet írom: Ocsúdó magyarság. Minden jóhiszemű ember jogosan érezheti megtévesztettnek magát, hiszen a címről és az alcímben megadott témáról ítélve egészen mást várhatott: modern magyar társadalmi problémák fejtegetését és megoldási kísérleteit, mondjuk például az egykekérdést vagy a földreformot vagy a mélymagyarság lelkében rejtőző kincsesbánya feltárásának nehézségeit és lehetőségeit, a, magyar társadalmi osztályok között fennálló ellentétek eloszlatásának időszerűségét, akadályait és módjait, a magyar ifjúság egyre nagyobb örömre és reménységre jogosító lelki beállítottságát a jövő feladataihoz és naponkint növekvő hivatástudatát. A magyarság ocsudásának azok a pozitívumok volnának megnyugtató jelei, mélyek e nyitott kérdéseinkre adott válaszok formájában hangozhatnának el. Magyarázatul és mentségemül nem mondhatok egyebet ennél: hiszen éppen ez történik ebben a könyvben, ha nem is úgy, ahogy a közfelfogás tartja és az olvasó is megszokta. Ha a tizenkilencedik század elején jelent volna meg ez a könyv, bizonyosan a jobbágyfelszabadításról és a véle kapcsolatos egyéb társadalmi kérdésekről szólott volna. Ha a múlt század második félében látott volna nyomdafestéket, az ipari munkásság osztályharcával foglalkozott volna. Most a nevelés megoldatlan fogas kérdéseit oldozgatja és az ifjúság titkait tanulmányozza, hiszen ma a nevelés olyan társadalmi kérdés, mint amilyen a mult század második jelében az osztályharc, elején a jobbágyfelszabadítás volt s ma az ifjúság az a társadalmi osztály, amilyen az osztályharc korában az ipari munkásság, a XIX. század elején a „nép“, az alsó néposztály, a szegény ember, a parasztság volt. Európa- sőt — az öt világrész tudatosult ember millióit véve csak — világszerte nevelés folyik: az öregebb generációt átképzik, az ifjúságot meg már az új világrendben iparkodnak felnevelni.