III Konferenciakötet

Szerkesztők: Tóth Dávid; Diósi Szabolcs; Gáspár Zsolt; Gáti Balázs; Projics Nárcisz
További szerzők: Bendes Ákos ; Kocsmárik Gábor; Gáti Balázs; Kenneth Kaunda, Kodiyo; Schmidt László; Projics Nárcisz; Nguyen, Thi My Linh; Thi Truc Giang, Huyn; Demchenko, Olena; Diósi Szabolcs; Mészáros Pál Emil; Ripszám Dóra; Tóth Dávid
Cím: III Konferenciakötet
Alcím: A pécsi jogász doktoranduszoknak szervezett konferencia előadásai
Megjelenési adatok: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs, 2022. | ISBN: 978-963-429-914-1

coverimage 2018 és 2019-et követően - a pandémiás időszak miatt egy év kihagyással -2021. április 07-én szerveztünk harmadik alkalommal konferenciát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar doktoranduszainak. A konferenciát ezúttal online felületen a teams alkalmazáson keresztül bonyolítottuk le. 2018 őszén doktoranduszokban és fiatal oktatókban felmerült az ötlet, hogy a pécsi jogász doktoranduszoknak szervezzünk konferenciát. Korábban is voltak erre pozitív kezdeményezések, ilyen volt például az ún. JoDoPet (Jogász Doktoranduszok Pécsi Találkozója) című PhD konferencia, amely szintén több alkalommal került megrendezésre a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. JoDoPet Konferenciát legutóbb 2015-ben rendeztek, azóta pedig kizárólag pécsi jogász doktoranduszoknak szervezett konferencia nem volt. 2018 november 30-án szerveztük meg az első konferenciát, ahol tizenöt előadó három szekcióban ismertette kutatási eredményeit 15 perces előadásokban. Így újra lehetősége nyílt jogász doktoranduszoknak és doktorjelölteknek, hogy helyben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán adjanak elő. Az előadásokat követően lehetőség volt a résztvevőknek kérdéseket, hozzászólásokat intézni a prezentálókhoz. A hagyományt folytatva egy évvel később újabb konferenciát szerveztünk 2019. november 15-én. A második konferencián már 18 előadó vett részt, külön idegen nyelvű szekcióval. A konferenciákon elhangzott előadásokból ezt követően egy tanulmánykötetet terveztünk készíteni, egy bővített szerkesztői bizottsággal. Ezúton is, mint szerkesztőbizottsági tag, szeretném megköszönni valamennyi előadónak a részvételt, és külön azoknak, akik tanulmányukkal hozzájárultak a konferenciakötet létrejöttéhez. Remélhetőleg a jövőben is tudjuk folytatni a hagyományt, és újabb konferencia lehetőséget biztosíthatunk a pécsi jogász doktoranduszoknak és doktorjelölteknek. (...) Az elévülés fogalma a római jogban ugyan nem volt definiálva, de a posztklasszikus korban a jogintézmény már ismert volt. Eszerint az elévülés valamely jog állami úton való érvényesíthetősége az időmúlás következtében megszűnt. Az elévülés már a római jogban sem volt hivatalból figyelembe vehető, az csak az alperes kifogása alapján kerülhetett megállapításra. Az alanyi jog ugyanakkor fennmaradt, ha az alperes nem hivatkozott az elévülésre (ilyenkor az elévülés ellenére is marasztalható volt), és akkor is, ha az adós teljesítette - az egyébként már elévült- követelést. Az elévülés jogpolitikai indoka ekkor az volt, hogy aki hosszabb időn keresztül nem érvényesíti jogait, viselje ennek következményét, és hosszabb idő után már ne is érvényesíthesse azokat. Mint már említettem, az elévülés a római jogban a posztklasszikus korig nem volt ismert. A klasszikus korban a civiljog keresetei úgynevezett örökös keresetek (actiones perpetuae) voltak, melyeknek nem volt időbeli korlátjuk, bármikor megindíthatóak voltak. II. Theodosius császár 424-es constitutiója az actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította meg, míg az egyházak és kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el.
Kategóriák: Jogtudomány
Tárgyszavak: Konferencia, Büntetőjog, Bíróság, Jogász, Jogintézmény
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék