Magyarország tájföldrajza (6/1)

Az öt kötetre tervezett Magyarország tájföldrajza sorozat megjelentetését többoldalú tudományos és társadalmi igény teszi szükségessé és időszerűvé. 1. A Magyar Tudományos Akadémia távlati kutatási terve keretében a természetföldrajz az elmúlt évtizedekben azt a feladatot kapta, hogy részletes és összehasonlító kutatásokkal táji keretekben tárja fel természeti környezetünk adottságait, és hazánk tájait összefoglaló természetföldrajzi, ill. tájföldrajzi munkákban dolgozza fel. Egyrészt szükséges ez a szocialista társadalom építése során a természeti tájak, térségek mind több oldalú kihasználásán, sőt a mostoha természeti adottságok megváltoztatásán munkálkodó tervezőknek, hogy a termelés észszerűsítése és fokozása érdekében kellőképpen figyelembe vehessék az ország természeti viszonyainak tudományos értékelését. Másrészt kulturális szempontból hazánk tájainak komplex feltárása tudományos alapanyagul szolgál a környezetismeret tanításához, az egyetemi, felsőfokú földrajzoktatáshoz, ill. a további részletes tudományos kutatáshoz is. 2. Magyarország tájföldrajza sorozatunk az első rendszeres és komplex feldolgozás az ország táji adottságairól. Prinz-Teleki-Cholnoky hasonló című monográfia kötete ugyanis még az ún. történeti országot bontotta fel tájakra, és adott nagyvonalú „festett" tájrajzi képet az egész Kárpát-medencéről. Bulla -Mendöl „A Kárpát medence földrajza" c. könyve tárgyi anyagának egy része szintén az országhatáron kívüli területekre vonatkozik. Bulla „Magyarország természeti földrajza" c. tankönyvében pedig a hazai tájakról csak rövid, áttekintő ismertetést adott. A felsorolt munkák fő mondanivalója az ország domborzata kialakulásának és alaktani sajátosságainak magyarázata. Most induló tájföldrajzi sorozatunk az egyes tájakon belül azt a természeti tényezőt helyezi előtérbe, és értékeli a többi tájtényezőnél részletesebben, amely a táji értéket, annak potenciálját a társadalmi termelés szempontjából közvetlenebbül befolyásolja. Az Alföld esetében ilyen fontos természeti tényezőnek a víz mutatkozott. Ezért a vízmérleg értékelésére és annak céltudatos felhasználására nemcsak a vízföldrajzi, hanem az éghajlati, felszínalaktani és talajföldrajzi fejezetekben is kitértünk. Ezzel a tájföldrajz új irányzatát, a természetföldrajzi tájértékelést építjük tovább. A természetföldrajzi tájértékelés - melynek elvi - módszertani alapjai éppen Magyarország tájföldrajza feldolgozása során és annak érdekében bontakoztak ki — az egyes természeti tényezők beható ismerete és értékelése alapján a gazdálkodást befolyásoló kedvező vagy kedvezőtlen táji adottságokat tárja fel a gyakorlat szempontjából. A tájértékelés, mint új alkalmazott földrajzi ágazat, a természetföldrajzi kutatások eredményeit a tudományos és a népgazdasági gyakorlathoz közelebb hozta, és közvetlenebbül felhasználhatóvá tette. 3. Magyarország tájföldrajzát nagytájakra bontva írtuk meg és adjuk közre, a kutatómunkát azonban középtáji, esetenként kistáji egységekben végeztük. Ez a kettősség a tárgyalás során úgy jutott kifejezésre, hogy a középtájak kutatáseredményeinek összegzése során klasszikus tájföldrajzot nyújtottunk, tehát a tájtényezők szerepét külön-külön elemeztük, a nagytáji szinten pedig a természeti tényezők értékelését végeztük el. A középtájak mint komplex természeti téregységek tárgyalásunk alapjai. E tájak kisebb egységeit a felszínalaktani fejezetekben mint geomorfológiai alkörzeteket, ill. kiskörzeteket mutatjuk be...