A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeő (12/3.)

Okmánytárunk ezen III-ik kötete, a levéltárnak 1356. évtől egész 1376. évig terjedő okleveleit, ugy a régibb évekről az előbbi kötetekből néhány elmaradott darabját foglalja magában. Ujra meggyőződhetünk belőle, hogy e levéltár mind a történelemre, mind különösen a jogviszonyok és a törvénykezés rendszerének hajdani állapotára nézve minő becses és bő adatokat tartalmaz és a középkori birtoklási viszonyokról mennyi ismeretlen forrás nyilik meg újra előttünk? Mindezek részletes felsorolásának azonban nincs itt helye és ideje. Ezen adatkincsek kibányázása az illető szaktudósok feladatai közé tartozik, a minthogy Hajnik Imre tagtársunk jogtörténelmi munkájához köteteink már elég bő adatot szolgáltattak. Szabadjon tehát a II-ik kötet előszavának fonalán ezen alkalommal a helyhez mérten, mintegy folytatásul, a Báthmonostori Tőttös és a Kisvárday családok további leszármazásáról néhány szót szólani. A II-ik kötet bevezetésében említettük, hogy Becsei Imrének elhalta után két fia maradt életben: Tőttös és Vesszős. Ezek közül Töttös a II-ik kötet 406. szám alatti okmánya szerint 1355. ér végén Imit el, két fiút hagyván maga után: Miklóst és Lászlót, kik a királyi udvarban szintén kegyben állhatták. mert kötetünk 95. szám alatti levele szerint, Miklós a királyi udvar ifja volt, László pedig István herczeg, I-sö Lajos király testvérének, étekfogó mestere. Már a II-ik kötet 29-ik száma alatt közöltetett azon oklevél, mely e családot a Bechegereger nemzetségből származtatja. Ezen oklevélben is emlittetik már Becse falu, mely a „nagy szigeten“ feküdt; azonban érdekes még e részben a kötetünk 163. száma alatt I-ső Lajos király átiratában közölt egyik oklevél, melyből megtudjuk, hogy a király a család ősi birtokát Becsét a „nagy szigeten Buda mellett“, tehát a mai Csepel szigetén és Pereg falut Fejér vármegyében 1347-ben királyi majorjához, a Bars vármegyei zselézi és más királyi birtokokért elcserélte. Némi felvilágosításul szolgál ezen adat Botka t. tagtársunknak a f. évi „Századok“ 419-ik lapján a zselézi római síremlékről közzé tett ismertetéséhez is. E szerint Becsei Imre utódai tulajdonképpen csak 1347-ben jutottak Zseléznek örökös birtokába. Vesszős fiai többször innét is nevezik magukat, 1. a 165. sz. a. és több oklevelet.