A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeő (12/8.)

Az előző kötet bevezető sorok nélkül jelent meg, mutatva ez által is, hogy a gondos kéz, mely évekig annyi szeretettel, szakavatott pontossággal vezetett: nincs többé… Pótolhatatlan a veszteség, mely Nagy Imre halálával okmány-editióink ügyét érte. Oly nagy tudomány, tapasztalat, annyi közlékeny nyájasság, mely az ügynek mindig új munkásokat szerzett, pótolhatatlan és feledhetetlen marad… Aggodalommal vettem át Nagy Imre örökét, bizalmamat a mellettem álló szakértő-bizottság támogatásába s azon reménybe helyeztem, hogy első ilynemű munkám jóakaratu elnézésre inkább számíthat. Mindenben nagynevű elődöm útját követtem. Egyetlen eltérés, hogy az anyag nagysága az egy ügyre vonatkozó okmányok összevonására kényszerített, ami azonban a tartalom pontos kivonatolásával történvén, senkit károsítani nem fog. "Visszanyúlva az előző kötet anyagára is, a következőkben ismertetem a közölt okiratokat: A VI-ik kötet némi pótlások után 1410-től 1420. végéig terjed és 417 szám alatt közöl Zsigmond király korára vonatkozó iratokat. A Zichy-család története érdekes kiegészítést nyer Nagy Imre által egyéb helyekről, főkép pedig zichy és szajki Zichy István úr nágocsi levéltárából közölt okmányokkal, amelyek átengedéséért e helyütt mondunk utólag köszönetét. A család tagjai közűi Zichy Paska dédunokáját, Elek fia Zsigmondot leljük az ősi somogy-megyei birtokok védelmében. De látjuk, hogy már ez időben a zalamegyei legrégibb birtokok, Szajk és Vörcsögön kívül Veszprém-, Osanád-, Kolozs- és Alsó-fehér-megyében is voltak a családnak terjedt javai. 1417-ben azonban már csak Zsigmond édes anyját három kiskorú unokájával találjuk e jószágokban. A kötet, nagyobb része most is a báthmonostori Töttős nemzetségre vonatkozik. A kihalt barsi ág javai Töttős László kezeire szállottak, ott, a Duna mellékén és a Dráván túli részekben őt leljük tehát, amint védi vagyonát, tekintélyét. A nemzetközi ügyek vitelére is alkalmas, eszélyes férfiú (VI. kötet 99. és 17 5. lapok), Borbála királynőnek hűséges kísérője (VI. kötet 66. 1.), ha a háborúk el nem szólítják, mert kora hadviselésében kivette részét, és 1415-ben Hervója ellen Bosniába vonulván, augusztus-ban ott el is veszett. Özvegye öt kiskorú fiú és több leánynyal hosszantartó kínos bizonytalanságban marad vissza, még 1416. októberben is azt hallván (VI. kötet 426. lap), hogy férje csak fogságban van és haza szabadul. Zsigmond király nagy részvéttel már 4 hónappal a kataetrófa után Avignonból intézkedik az özvegy és gyermekei oltalmazása iránt (VI. 385. és 392. lapok), a lehető kedvezményekben is részesíti őket (468. lap), de a királyi kegy és pártfogás daczára súlyos volt azon békétlen időkben az özvegység elhagyatottsága.