Az orvosi könyvtáros 7. évf. , 1967/ksz.

A dokumentáció és a tudományos tájékoztatás ma már annyira közismert, hogy időszerűsége, szükségessége és jelentősége nem szorul bizonyításra, Nyilvánvaló, hogy minden kutatónak, oktatónak és gyakorlati szakembernek "napra készen" tájékozva kell lennie tudományága új eredményeiről. Erre azonban saját erejéből az újabb és újabb ismeretek és az ezek nyomán napvilágot látó óriási számú közlemény áttekinthetetlensége miatt ma már egyetlen szakember sem képes. Igénybe kell tehát vennie a dokumentációs intézmények szolgáltatásait, mert nem kis mértékben ettől függ a kutatás, a tervezés, a gyakorlati munka eredményessége. A teljes irodalmat feldolgozni és megfelelően terjeszteni a dokumentációs intézmények sem bírják. Erre ma még a legnagyobb, kellően gépesített és szakosított központok sem vállalkozhatnak, de mindegyikük igyekszik lehetőségeihez mérten minél több dokumentumot összegyűjteni, feltárni, rendezni és közreadni. Azt, hogy egy dokumentációs intézmény mennyi és milyen dokumentumot gyűjt össze és tár fel, és azokat milyen szolgáltatások formájában adja közre - elvben egyrészt a szükségleteknek vagy legalább is az igényeknek, másrészt a hatékonyságnak kellene meghatároznia, a gyakorlatban azonban ezt elsősorban a dokumentációs intézmény mindenkori lehetőségei szabják meg. Hiába ismeri egy dokumentációs központ a korszerű dokumentációs és tájékoztató módszereket, ha nincs meg a lehetősége a szükséges dokumentumok beszerzésére, személyzete azok feltárására, gépi felszerelése azok rendezésére és visszakeresésére, szervezete terjesztésükre, az elvégzendő tájékoztatási.tevékenységnek csak egy részét végezheti el. Ahhoz, hogy mindenkori lehetőségeit mégis a lehető legjobban kihasználja, azokat a folyóiratokat, könyveket és más dokumentumokat kell kiválogatnia és néhány olyan szolgáltatásban kell közreadnia, amelyeket a legtöbben igényelnek és amelyek hatékonysága a legnagyobbé.