Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 4. füzet (április) corvina logo

Szerkesztő: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet tanítói
További szerzők: Péterfy Sándor; Goldberg Rafael; György Aladárné; Felméri Lajos
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 4. füzet (április)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet, Budapest, 1881.

coverimage Miben áll a leányiskolák feladata? Nem másban, mint a leánygyermekek nevelésében. S mit tesz leánygyermeket nevelni ? Annyit, mint a növendéklányt erejének, képzettségének, ismereteinek és képességeinek álláspontját figyelembe véve, bölcs fokozatossággal összes erőit képző, czélszerü módon odavezetni, hogy alaposan és tökéletesen elérje az erő, képzettség, ismeret és ügyesség azon fokát, melyet rendeltetésének megfelelöleg megközelítenie lehetséges, elérnie kell. Megoldják-e s megoldhatják-e mai leányiskoláink ezen feladatot? Mit mond az élet, mit bizonyítanak társadalmi állapotaink az iskoláknak és nevelési rendszereknek ezen kérlelhetetlen bírálói? A társadalom még soha sem volt annyira eltelve a nők ferdeségei ellen emelt panaszokkal, mint épen napjainkban, a midőn pedig már épen a régibb idő óta fenálló ujabb leánynevelési rendszereknek, leányiskoláink hatásának kellene mutatkozniok. — Mennyiben jogosult a társadalom panasza, mennyiben nem: itt tüzetesen kimutatni nem szándékom. Elfogadva azt az örök igazságot, hogy nincs okozat ok nélkül s nem mozog a nád szél nélkül, egyenesen azt a kérdést vetem fel: Mi lehet az oka annak, hogy ma, a midőn a leányok rendszeres iskoláztatása mindinkább terjed, a társadalom elégedetlenebb a leányok nevelésének eredményével, mint hajdan, — a mikor a leányok nevelését az iskolák nem végeztek oly rendszerességgel mint mai napság. S e kérdésre ki kell mondanom azt a kemény szót, hogy az élet elítéli leánynevelési rendszerünket, nem lehet azzal megelégedve, s hogy leányiskoláink és leánynevelési rendszereink nem felelnek meg a czélnak. A nők ferdeségeit, a melyek ellen a társadalom oly hangosan panaszkodik, fonák nönevelési rendszereinknek s a roszúl szervezett leányiskoláknak köszönhetjük első sorban. Mikor nevezhető a nevelési rendszer méltán fonáknak? Akkor, ha épen a viszája történik a nevelés körében annak, a minek ott történnie kellene. Ha a nevelő, a tanító nem tudja megítélni, hogy minő erők, minő hajlamok rejlenek növendékében, ha nem képes biztosan felfogni növendékének rendeltetését, ha nem e rendeltetéshez képest fejleszti növendékének erőit, ha a nevelés közben nem a növendék természetének megfelelő módon jár el: úgy működésének nem lehet helyes sikere, munkájával sokszor épen az ellenkezőjét éri el annak, mit elérnie kellene, eljárása fonákságokkal, eredménye ferdeségekkel lesz telve. Mit tapasztalhatunk leányiskoláinkban? Nem férfiak állanak-e országszerte a leányiskolák élén, nem férfiak vezetik-e a leánynevelést kevés kivétellel majdnem minden leányiskolában, nem férfiak tanitják-e majdnem mindenütt a leányokat? Nem innen származik-e a leánynevelési rendszer hiányos volta, nem e fonák körülményből folyik-e a nőnevelés kedvezőtlen eredménye, nem ezen viszás helyzet eredményezi-e a nők ferdeségeit, a melyek ellen aztán még is épen mi férfiak panaszkodunk, panaszkodhatunk a leghangosabban? Vizsgáljuk meg!
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: folyóirat

A sorozat kötetei

Tartalomjegyzék