Nemzeti Nőnevelés 1906. 27. évf., 7-8. füzet (szeptember-október)

Zúgnak a harangok országszerte. Ünnep van. Gyászünnep, melyen minden magyar szív örömtől dobog. Kétszázados száműzetés után hazatérnek Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és a bujdosó hősök szentelt hamvai, s a hazai tőidben nyugvásuk talán nemzeti nagy létünk feltámadása leszen. Zúgnak a harangok, s a harangzúgásban egy nemzet bánata, öröme és reménye zokog. Szent ereklyékkel és egy királyi nagy cselekedet szent emlékével lett gazdagabb a magyar nemzet, s a harangzúgásban üdvözletünk száll hazatérő nagyjaink és hálaadásunk felkent királyunk felé. Zúgnak a harangok. S míg fejünket mély tisztelettel hajtjuk le a szent hamvak előtt: nemzetünk jövőjéért áhítatos szívvel imádkozunk! | Teljes odaadással gyönyörködöm a virágok szépségében, színpompájában, illatában és igazán fáj, ha látom, mint hullatják le némelyek fényes szirmaikat a rideg botanikusok boncoló kése alatt. Úgy tetszik nekem: szentségtörés az ilyen boncolgatás. Ugyanilyen érzés riaszt vissza a reám váró feladattól most, midőn egy finom női lélek rajzát akarom megírni. Mert kétségtelenül érdekes bár, beletekinteni olyan valakinek a leikébe, aki a legnemesebb társadalmi feladatok gondozásán fárad és soha ki nem fáradva buzdít másokat is a nemzetmentő társadalmi munkára; s végtelenül érdekes bár, megismerni azokat a motívumokat, melyek valakit arra serkentenek, hogy kényelmét és kedvteléseit, anyagi és erkölcsi javait áldozatul hozza a szenvedő emberiségnek: előttem ép olyan szentségtörés ez a mélyreható lelki analízis, mint a virágok boncolgatása; s nem merem az érzés és gondolatvilág mélységeit megközelíteni, mert úgy érzem, hogy «szent hely az, a melyen állok».