Nemzeti Nőnevelés 1887. 8. évf., 1. füzet (január)

Közmondásossá vált az az állítás, hogy házainkból örökre kivándorolt a rokka és a szövőszék. Megengedem, hogy a gyári ipar kiszorította a házi iparnak emez ősrégi eszközeit, de azért mégis merem állítani, hogy a legfinomabb szövet készítésére való fonókerék és szövőszék kiváltságos helye a háztáj. Azok a fonalszálak, melyekből gyermekeink szokásai, készségei, érzülete és jelleme alakúi, mind egy szálig a család, jobban mondva: a háztáj körében fonódnak és szövődnek. Nagy mesterök az anya, kinek oroszlánrésze van abban, hogy gyermekeink természetének erkölcsi szövete durva vagy finom szálakból, színes vagy színtelen anyagokból alakul-e vagy nem ? És ez a most említett tétel különösen a leánygyermekekre talál. A fiúk természetének — mondhatni — csak alapszínezetét adja meg az anya; az ö jellemök nagyrészt a házon kívül, az iskola-versenyek, a társas élet, az életpálya és a nagyvilágban folytatott küzdelmek közepette alakúi. Ám a leány sorsa e tekintetben nagyon megkötött; szokásainak, készségeinek minden szála az anyai vezetéshez és útmutatáshoz fűződik, s jellemének — hogy úgy szóljak — minden rostja az anya helyes vagy helytelen vezetésének, tapintatá-nak vagy tapintatlanságának, mély érzésének vagy érzésbeli szegénységének a mutatója. A fiú okozhatja a maga szögletességeért és jelleme darabosságáért az életet, pályáját avagy sorsát; de a leány érzület- és jellembeli gazdagságát vagy szegénységét első sorban mindig az anyára vonatkoztatjuk. Erkölcsi nevelés dolgában természetes kapcsolatban van az anya gyermekeivel; de ez a kapocs legszorosabb az anya és leányai között, mert itt szerepel nagy mértékben az az anyai erős instinktus, ha úgy tetszik, az a kulcs, melyet a természet adott az anya kezébe, hogy gyermeke szívét vele mindennap kinyissa. Ennek eredménye aztán az a gyöngéd, édes és boldog vonzalom, mely az anyát és. leánygyermekeit a legerősebb rokonszenvvel s a legmélyebb szeretettel köti össze. Ki ne ismerné Rafael «Madonna della sediáját», az anya és gyermeke érzületben való egybeolvadásának ezt a fenséges mintaképét? A természet nem mutathat fel szerencsésebb egyesülést, a világ összes képtárainak nincsen szebb festménye, mint az az egység, mely az anyát és kisdedét a kölcsönös vonzalom elszakadhatat-lan lánczával köti össze. Am a fiú sorsa ezt a szoros kapcsolatot, mely az élet első éveiben őt anyjához fűzte, nagy részt meglazítja vagy felbontja; de a leánynál, ki élete legszebb és — mondhatjuk — legkritikusabb éveiben az anya oldalához van fűzve, ez a bensőség-teljes viszony tovább fűződik. A kiváló jellemű anyák fiaik szellemére is rábírják nyomni az egyenesség és nagylelkűség bélyegét. Hiszen közkeletű igazság, hogy a legtöbb nagy embernek nemes jellemű anyja volt; annál inkább meg kell látszani a mély és tiszta erkölcsi behatásoknak a leányok magaviseletén, minthogy ők életök legfogékonyabb részében e behatások alatt állanak. Mintha hallanám az ellenvető megjegyzést, hogy ha az anyák leghatalmasabb nevelő eszköze az erkölcsi erő: mire való akkor a rendszeres iskolázás, s a magas értelmi míveltség ? Hiszen gyakran a legegyszerűbb és legkevésbé tanult anyák derekabb gyermekeket nevelnek, mint azok, kiknek értelmi míveltségök ezrekbe került. Ámde, ha igaz az, hogy a jellemépítés a nevelés legmagasabb feladatai közé tartozik, lehetetlen azt állítani, hogy ezt, a mély belátást és rendkívüli tapintatot igénylő munkát, tudatlan és üres elmével jobban elvégezhetni, mint tanult észszel.