Nemzeti Nőnevelés 1883. 4. évf., 8. füzet (október) corvina logo

Szerkesztő: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet tanítói
További szerzők: Péterfy Sándor; Sebesztha Károly; Léderer Ábrahám; Sebestyén Gyula; Berta Ilona; Komáromy Lajos; -y-r.
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1883. 4. évf., 8. füzet (október)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet, Budapest, 1883.

coverimage Hogy az iskola ne csak tanító, hanem nevelő intézete is lehessen az ifjúságnak, ahhoz okvetlenül megkívántatik még, hogy: 1. a tanítókban ne hiányozzék a nevelői bölcseség, a nevelői képesség; az iskolai hatóságok semmit se mulaszszanak el arra nézve, hogy az iskola nevelő hatását fokozzák; 3. a szülői ház és a társadalom ne nehezítsék meg felettébb az iskola nevelői feladatát. Az iskola nevelő hatásának egyik fő akadálya abban áll, hogy a tanítók nagy részében hiányzik a nevelői bölcseség, a nevelői képesség! Ámbár kétségét sem szenved az, hogy ma már sokkul magasabb színvonalon áll a népoktatási intézetek tanítóinak műveltsége, mint csak ezelőtt néhány évtizeddel is; azért még kár volna elhitetni magunkkal azt, hogy a tanítói szakműveltség netovábbja nálunk, köztünk megvan minden egyes tanítóban avagy csak a nagy többségben is. — Mi tanítók olyanok vagyunk, mint a milyenekké neveltek bennünket s mint a milyenekké e nevelteién folytan magunkat ki akarjuk és ki tudjuk képezni. Tanító-képző intézeteinkből ma már sokat kivihet magával a tanítójelölt abból, a mire a tanítói pályán szüksége lehet; de nem mindent, sőt sajnos, még csak nem is eleget. 'Tanító-képző intézeteink még korántsem tökéletesek: ezeknek is a: a főhibájuk, hogy nem annyira nevelő- és képző- mint inkább csak tanító-intezetek. - Leginkább kitűnik ez abból, hogy annak gyakorlására, a mire a tanítójelölteket képesíteni. nevelni akarjuk, a legkevesebb gondot és időt fordítjuk. A tanítójelölt szerez sok mindenféle ismeretet és ügyességet, s az oktatás és nevelés elméletét is megtanulja; de gyarló marad az oktatás művészetében és tökéletesen járatlan a nevelés elméletének alkalmazásában. Avagy mennyire viheti a tanítójelölt az oktatási ügyességet a mostan dívó rendszer mellett, a midőn mindössze sem tarthat egy-egy növendék a kepezdében 50 gyakorlati tanítást? Pedig régi dolog, hogy gyakorlati ügyességeket csak gyakorlás közben lehet elsajátítani. Képzőintézeteink azonban a tanításra mégis csak képesítik valahogy a tanítójelölteket, legalább nem mulasztják el az oktatástan tüzetes tárgyalását s adnak minden egyes ismeret és ügyesség közlésére nézve külön-külön módszeres utasításokat, söt tökéletes vezérkönyveket is: de a nevelési teendőkre nézve még a képzőintézetek által nyújtott elmélet is hiányos, a gyakorlatra pedig alig van valami gond én alig van alkalom. Innen származik aztán, hogy legjelesebb tanítojelöltjeinkből is csak ügyes tanítók válnak, hogy tanítóinkban hiányzik a nevelői bölcseség, a nevelői képesség. Hogy pedig ezen állításunkat némileg megvilágosítsuk, igazoljuk, fel fogjuk sorolni, hogy mit követelhetünk az oly tanítótól, a kiben e kellékek nem hiányoznak s ezenfelül kimutatjuk egyrészt azt, hogy mit nem tud az a tanító, a kiben e képesség hiányzik és hogy mire kell a tanító-képző intézeteinkben több gondot fordítani, hogy az iskola nevelő hatásának egyik fő akadálya megszűnjék s mire kell az egyesületi életben, valamint a pedagógiai szakirodalomban is nagyobb gondot fordítani, hogy a tanítók azon utasításnak eleget tehessenek: nNecsak tanítsa, hanem nevelje is az iskola az ifjúságot». A tanítónak, a ki az ifjúságra nevelöleg akar hatni, mindenekelőtt ismernie kell a növendékek testi szervezetet, tudnia kell, hogy m hathat az emberi test egyes szerveire hasznosan vagy kártékonyan.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: folyóirat

A sorozat kötetei

Tartalomjegyzék