Nemzeti Nőnevelés 1898. 19. évf., 2. füzet (február)

Szerkesztő: Sebestyénné Stetina Ilona
További szerzők: Waldapfel János; Kovács Gyula; Mohar József; Vidéky Apollónia; Sulyok Ylda; Krompecher Irén
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1898. 19. évf., 2. füzet (február)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: A VI. ker. Állami Tanítónőképzőintézet tanári testülete, Budapest, 1898.

coverimage A «Tanügyi Kongresszus» alkalmával a «Családi nevelési szakosztályban előadást tartottam e tételről: «Miképen lehetne a fővárosi munkásosztályok iskolás gyermekeinek az iskola idején kívül való neveléséről gondoskodni? 1. Naponként, azaz hétköznapon. 2. A nyári szünet idején.» Indítványt is tettem akkor, melyet a kongresszus egyhangúlag magáévá tett. Ez ügyben azonban azóta alig történt valami. Tudom, hogy minden eszmének időre van szüksége, míg a szíveken át tetté érlelődik; de tudom azt is, hogy a legjobbat is feledés borítja, ha hosszabb ideig nem foglalkoztatja az elméket. Legyen szabad tehát emlékezetnek- okáért a kongresszuson ez ügyben mondottakat itt röviden ismételnem. A társadalmi szakosztály ülésén tekintettel az idő előrehaladottságára, nem kívántam bosszú előadást tartani előterjesztendő határozati javaslatom megokolására. Annyival kevésbbé tartottam ezt szükségesnek, mivel az ügy, melyet ott szóvá tenni akartam, első sorban érző szivekre szorul, és ha annyi nemes nőt lát az ember maga körül, mint én ott a teremben, akkor nem kell a szívekhez hosszasan szólani. Határozati javaslatom elfogadtatásával, illetőleg megvalósításával nem akartam egyebet elérni, mint hogy a társadalom azon gyermekeknek, a kiknek iskolát adott ugyan, de a kiknek épen a társadalmi szükségletek ellátása folytán családjuk nincs, adjon némileg családot is. Én ugyanis azt kívánom elérni, hogy a fővárosi munkásosztály gyermekeinek, a kiknek szüleit épen a társadalmi munka teljesen lefoglalja a maga számára, a kiknek szülei arczuk véres verítékével tolják a társadalom szekerét, adjunk, a mikor szüleik nincsenek otthon, nyájas környezetet, adjunk jó szót, szerezzünk kellemes és üdvös időtöltést. Ép ezért, minthogy oly intézményről volt szó, a melynek nemes és jótékony hatását érvekkel támogatni nem szükséges, hosszabb előadás helyett egyszerűen felolvastam határozati javaslatomat és annak egyes szakaszaihoz fűztem megjegyzéseimet, felvilágosításaimat. Határozati javaslatom a következőképen hangzott: 1. A társadalom nem elégedhetik meg azzal, hogy a gyermekeknek csupán iskoláztatásáról gondoskodjék és velők az iskola idején kívül ne törődjék. 2. A társadalom, elvonja különböző munkája végzésére a vagyontalan osztályok gyermekeinek szüleit a családi nevelés munkájától és ezért viszont köteles a maga részéről pótolni a hiányzó nevelő tényezőt. 3. A fővárosi vagyontalan osztály népiskolába járó gyermekei a szorgalmi időben délután 4—5 órától egészen esti 8—9 óráig, a nyári szünidőben pedig egész napon át is, nagyobbára teljesen magukra vannak hagyva, tehát az egész évet tekintve többet vannak egyedül, mint üdvös nevelő tényezők hatása alatt. 4. Az iskola erkölcsnevelő munkája így sokszor nem lehet más, mint a szó szoros értelmében vett sisyphusi munka, mely folyton elülről kezdi a maga dolgát. 5. Vagyonos fővárosi társadalmunk hivatva van más müveit társadalmaknak, különösen az angol társadalom mintájára önerejéből e bajon segíteni. 6. Alkalmasnak ajánlkozik-e végre, hogy a fővárosi iskolák, tanácskozó termek és közhivatalok, melyek ma a napnak csak kisebb részében szolgálnak a közügynek, megnyíljanak télen az esti órákban kizárólag a vagyontalan osztály gyermekei számára tisztes időtöltés, lehetőleg közös étkezés, játszás és olvasás czéljából.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

A sorozat kötetei

Tartalomjegyzék