Nemzeti Nőnevelés 1916. 37. évf. 4. füzet (április)

Szerkesztő: Vásony Lajos
További szerzők: Bittenbinder Miklós; Benisch Arthur; Vásony Lajos; Thirring Gusztávné; Waisbecker Irén
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1916. 37. évf. 4. füzet (április)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: A VI. ker. Állami Tanítónőképzőintézet tanári testülete, Budapest, 1916.

coverimage A felsőbb leányiskola már betegen született. Alkotóit, az ideális gondolkozású Trefort Ágostont és Molnár Aladárt, utópia vezette. A felsőbb osztályok leányait akarták a külföldi és külföldiül neveléstől elcsábítani. De a terv csődöt mondott, mert épen azon osztályok sohasem járatták leányaikat ez iskolába. Más osztály hozta ide leányait, akik a kor gondolkodásához híven, csak a felületes általános műveltséget akarták 'megszereztetni. Céljuk inkább az volt, hogy leányaiktól és a velők járó gondtól minél tovább megszabaduljanak. A divat hatása alatt és reprezentálásból egyideig sok szerényebb jövedelmű szülő is idehozta leányait. Ez utóbbiak lassanként elszaporodtak és elárasztották a felsőbb leányiskolát. De az idő múlt. Nemcsak az általános műveltségi követelések emelkedtek aránytalanul, hanem a gazdasági viszonyok is teljesen eltolódtak. Nemcsak a leányok férjhezmenési viszonyai nehezedtek meg súlyosan az anyagiak hiánya miatt, de a férjhezmentek is a legnagyobb küzdelmek közé kerültek, amelyekkel szemben, rossz előképzettségük folytán, teljesen tehetetlenül állottak. így a kényszerűségtől űzve a gyakorlati pályák felé fordultak. Áhítoztak magasabb szellemi és akarati műveltség után, mely a családban, a társadalomban, a megélhetés terén képesíti őket a kor követeléseinek és női hivatásuknak fokozottabb teljesítésére. Egy ideig a felsőbb leányiskola reformálását sürgették, majd követelték. Kívánták, hogy a leányokat 18 évig tanítsák, mert kevesebb idő a leányoknak sem elegendő a komoly általános műveltség szerzésére. Kérték a gyakorlati és tudományos pályákra való előkészítést és jogosításokat. De mikor 4 évtized hiábavaló küzdelmei után belátták, hogy a hivatalos fórumok mereven elzárkóznak az élet ideális és gyakorlati kívánságai elől, akkor elhagyták a divatos iskolát és a gyakorlati iskolába, a polgári leányiskolába vitték leányaikat. Ez utóbbi egyszerre óriásit emelkedett. A polgári leányiskolák száma ma 312, az odajáró növendékek száma 57,422. Ezzel szemben 35 felsőbb leányiskola van, csak 6552 tanulóval. E számok a legvilágosabban beszélnek. A polgári leányiskola most a legjobb körökből is megkapja a leányokat. A felsőbb leányiskola pedig csak az anyagilag biztosított, a mult divatos, felületes képzésével szakítani nem tudó leányok csekély számát tudja magához vonzani. Többé nem igen járnak ide olyan gyermekek, akik tovább akarnak tanulni.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

A sorozat kötetei

Tartalomjegyzék