PhD tanulmányok 7.

A jogosulti késedelem paradoxonénak nevezett tétel szerint a jogosulti/hitelezői késedelem {móra creditoris) fogalma, elnevezése önellentmondás. A tézis alátámasztására szolgáló érv az, hogy a jogosult a neki járó szolgáltatásnak nem kötelezettje, hanem értelemszerűen jogosultja. Éppen ezért e szolgáltatás átvételével (mint tehát joga gyakorlásával) amennyiben késlekedik, vagy egyéb módon rajta múlik, hogy az adós nem tud teljesíteni, azt annak ellenére nem lehet kötelmi kötelezettségszegésnek tekinteni, hogy bekövetkezése esetén, mint a kötelemszegések általában, s így a kötelezetti késedelem is, polgári jogi szankció(ka)t von maga után. E jogintézmény jogelméleti szempontból1 is érdekes, hiszen átfedésbe hoz két ellentétes előjelű, egymást egyidejűleg - látszólagosan - kizáró omissiv magatartást (nemcselekvést): ti. a kötelezettség nemteljesítését, illetőleg a jog nemgyakorlását. Miként lehetséges tehát az, hogy a szolgáltatás átvétele jog és kötelezettség egyszerre, illetve - ha e tétel nem áll - a teljesítés elfogadása jogosultság vagy kötelezettség-e? E jelenség megértéséhez szolgálhat néhány adalékkal a dolgozat tárgyául az adásvétel köréből választott fragmentum (Pomp. D. 19.1.9), amely szerint: „ Si is, qui lapides ex fundo emerit, tollere eos nolit, ex vendito agi cum E munka a Benedek Ferenc professzor úr 80. születésnapja alkalmából tragikus módon post mortem megjelent ünneplő kötetben - Jogtörténeti Tanulmányok IX (PTE-ÁJK, Pécs 2008), 37-63. - szándékaim ellenére javítatlanul közölt tisztelgő tanulmányom átdolgozott és az ott publikálni szándékolt verzióhoz képest is „frissített” változata. Egy görög aforizma szerint Kronosz oroszlánfejű fia, Aión ugyanis, mint a végtelen időt megszemélyesítő, mindent megold: Aicóv návm cpépsiv. Ezúton is köszönöm Jakab Éva professzor asszonynak javító szándékú, értékes kritikai észrevételeit. Külön köszönöm Ádám Antal professzor úrnak e tanulmány megjelentetéséhez nyújtott megtisztelőén nagyvonalú segítségét.