PhD tanulmányok 6.

A mindennapi életben gyakran halljuk és használjuk a következő kifejezést: „a fogyasztó megtévesztése”. De mit is jelent? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy becsaptak, megkárosítottak? Tiszában vagyunk azzal, mely szervezetekhez fordulhatunk, milyen védelmi eszközök, jogintézmények állnak rendelkezésünkre? Az illetékes szervek minden esetben eljárnak? A fogyasztói jogok védelme több jogág, s szervezet feladata. Ezek között elsősorban a fogyasztóvédelemről szóló törvényt1 kell megemlíteni, mely pontosan meghatározza a fogyasztó jogait, illetve a reklámtörvényt, mely a fogyasztói döntés kialakulásának tisztességtelen befolyásolását kívánja kizárni. A jogi szabályozás sorából kiemelendő továbbá a versenytörvény, illetve a büntetőtörvénykönyv is. A versenyjog és a büntetőjog a fogyasztói jogok védelme tekintetében sajátos helyzetben van. A jogi szabályozás eredményeképpen e két jogterületen párhuzamos szabályozás alakult ki. Egymáshoz való viszonyukat úgy jellemezhetnénk, mint két békés ország egymás mellett élését, melyek tiszteletben tartják egymás területét, nem lépnek a másik territóriumára. A gyakorlatban mindez úgy realizálódik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban GVH) által a versenytörvény alapján indított eljárások során feltárt esetekben az ügyészek, kik a törvényesség őrei, és a jogszabályok betartatói, nem tesznek feljelentést, nem indítanak hivatalból eljárást annak ellenére, hogy a Btk. 296/A.§-ában meghatározott bűncselekmény megvalósulása miatt kötelező lenne intézkedniük. A tanulmányban megpróbálok választ találni arra, hogyan és miért alakulhatott ki ez a - törvénysértő - gyakorlat. | A versenyjog első törvényi szintű szabályozására 1923-ban került sor. Az 1923. évi V. törvény megalkotásánál a tisztességes verseny zsinórmértéke az üzleti tisztesség és a jó erkölcs volt. A törvény védelmet biztosított a fogyasztóknak azáltal, hogy tiltotta a valóságnak meg nem felelő megtévesztésre alkalmas adatok híresztelését az áru forgalomba hozatala során, illetve a valós adatok olyan terjesztését, melynek, a szokásos figyelem mellett, valótlan tartalmat lehet tulajdonítani. 1984. évi IV. törvény (Tgt.) újra írta a versenyjogi szabályokat, s a korábbi szabályozással ellentétben már közvetlenül - genereálklauzulával és az azt magyarázó exemplifikativ felsorolással - biztosította fogyasztói érdeket. A törvény összhangban állt a Polgári Törvénykönyv alapelveivel, mely tiltotta a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést és a tisztességtelen haszonszerzést.