PhD tanulmányok 3.

Néhány gondolat bizonyos alapjogok kommunikációs jogi jellegéről. Az alapjogok ún. kommunikációs jogi jellege (véleménynyilvánítás szabadsága, információs szabadság, egyesülési és gyülekezési jog, lelkiismereti és vallásszabadság, tudományos és művészeti élet szabadság, a tanítás szabadsága) azért érdemel mélyebb vizsgálatot, mert felvethető a kérdés, hogy adott alapjog, vagy annak tartalmi eleme mennyiben minősíthető kommunikációs jognak. Ez szorosan összefügg azzal a problémával, hogy - az Alkotmánybíróság szóhasználatával élve - mely jogok tartoznak a „kommunikációs alapjogok jogegyütteséhez”, illetve milyen esetekben kell az adott alapjogot - e kapcsolata miatt - szigorúbb védelemben részesíteni. A kérdésfelvetést az is indokolja, hogy a kommunikációs szabadság fogalmára és funkciójára vonatkozóan egységes álláspont még nem alakult ki. E dogmatikai probléma megoldása érdekében a kommunikáció fogalmából, illetve a kommunikációs jogok általános értelemben vett jellegéből szükséges kiindulni. Mivel a tanulmány a jelzett alapjogokat alapvetően elméleti szempontból szándékozik vizsgálni, felhasználta - a hazai alkotmánybírósági gyakorlat megállapításain kívül - az Európai Unió néhány tagállamának jogirodalmi, illetve alkotmánybírósági meghatározásait is. Az alapjogok univerzális jellege megkövetelte továbbá a nemzetközi egyezmények, illetve uniós dokumentumok vonatkozó cikkeinek bemutatását, valamint a releváns joggyakorlatra való utalást. Tekintettel azonban arra, hogy e dolgozat fogalmakat, kategóriákat törekszik rögzíteni, a fentebb felsoroltak a kutatás háttéranyagát képezik, ami nem engedi meg azoknak fő szövegben történő elhelyezését. (...) A kommunikációnak nincsen általánosan elfogadott fogalma, és egységes értelmezése, azonban általános értelemben tájékoztatást, hírközlést, illetve információk közlését vagy cseréjét jelenti az erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer útján, valamint felfogható összeköttetésként, kapcsolatként vagy érintkezésként, továbbá adott közlésben való közös részvételként. A kommunikáció e felfogásban nemcsak az emberek, hanem az állatok, a növények általi információátadást is magában foglalja. A többféleképpen megnyilvánuló emberi kommunikációnak az alapvető funkciója a belső világ kifejezése, a többi embernek információ, ismeret átadása, azaz a tájékoztatás, illetve a befolyásolás, vagyis olyan szándékos közlés, ahol ismeretes a cél és az eszköz is.