PhD tanulmányok 9.

A német magánjogi dogmatika egy örökzöld kérdése: culpa in contrahendo-e a lehetetlen szolgáltatás elvállalása? I. Expozíció: az érvénytelenségi szemlélet eredete és kritikája. 1. Jhering: culpa in contrahendo, mint az érvénytelenség vétkes okozása Rudolf Jhering 1861-ben publikált kismonográfiának is beillő tanulmányában alkotta meg a culpa in contrahendo sajátosan német dogmatikai konstrukcióját. Jhering a római jog formalizmusát konzerváló pandektajogot bírálva egy sor példával illusztrálta, hogy a szerződés érvényességében jóhiszeműen bízó fél a szerződés érvénytelenségét vétkesen okozó másik szerződő féltől gyakran sem szerződésen kívüli, sem pedig szerződésszegési alapon nem követelhet kártérítést. A pandektajog inkoherens felelősségi rendszere így számos kárfelelősségi tényállást a szerződéses és a deliktuális terület közötti senki földjére száműzött, amely gyakran méltánytalanságokra vezetett. E méltánytalanságok kiküszöbölése érdekében Jhering az akkoriban még korlátlanul uralkodó vétkességi elvet és egy dogmatikai csavart hívott segítségül. Az azóta a culpa in contrahendo jelmondatává váló tézise szerint a kontraktuális jogviszonyokban a feleket terhelő gondossági követelmény nemcsak a már létező, hanem a kialakulóban lévő szerződéses kapcsolatokra is irányadó,4 Oly módon kívánta tehát a szerződés érvénytelenségének vétkes okozásával megvalósuló károkozásokat szankcionálni, hogy a szerződéses diligentia követelményét kiterjesztette a szerződéskötés létszakára, aminek következtében a szerződéses tárgyalások során tanúsított vétkes magatartással a másik félnek okozott károk megtérítésére kontraktuális alapon lehetőség nyílt. E megoldás dogmatikai pikantériája abban áll, hogy az érvénytelen szerződéshez (is) szerződésszegési kárfelelősséget kapcsol. Jhering szerint azonban ez csak elsőre tűnik pikánsnak, ugyanis egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy még az érvénytelen szerződésből is kontraktuális kártérítési igény fakadjon. Az érvénytelenség ugyanis csak a teljesítés követelésére vonatkozó igényt zárja ki, a kártérítési igényt adott esetben nem. Noha formalizmusáért bírálja, maga Jhering is a római jogi forrásokban talált rá elméletének jogtörténeti kapaszkodóira, ami - ismerve a civilisták példás hagyománytiszteletét - nem kis legitimáló erőt jelent! Az érvénytelenség és a kontraktuális igényérvényesítés korai összekapcsolódását fedezi fel például a következő modestinusi fragmentumban...