PhD tanulmányok 14.

A művészet normativitása és alapvető jogi intézményei. Tanulmányomban a művészet és jog összefüggéseinek alapvető ívét kívánom vázlatosan felrajzolni, kezdve a két terület társadalmi szintű közös megjelenésével az axiológia, illetve a jogelmélet tézisei mentén. Ezt követően pedig az elemzés révén leszűrt, rendszerezett megállapítások és a hazai tételes jogi szabályozás összevetését tűztem ki a vizsgálódás tárgyává, amely a művészet elsődleges jogi intézményeinek körülhatárolására törekszik – végpontot adva a normativitás művészeti aspektusainak. I. Érték és normativitás – a művészet és jog alapvető kapcsolódási pontja. A művészet és jog esszenciális kapcsolódási pontjának felkutatása elengedhetetlen lépés e két terület egymásra hatásának teljes körű elméleti megrajzolásához. Ennek okán mindenekelőtt azt az alapvető közös szférát kell megjelölni, ahonnan a kutatás nem csupán elkezdhető, hanem amire az egész vizsgálat felfűzhető. Ez az elemi közös szint meglátásom szerint az értékek világában gyökerezik, mivel mind a művészet, mind pedig a jog értékeket közvetítő és/vagy értékeken alapuló jelenség. Ennek nyomán a filozófia segítségével kísérlem meg feltérképezni a kutatás tárgyát, amelynek kiindulópontjaként az értékelméleti tételek szolgálnak. 1. Az értékelméletről általában. Az értékelés az ember szellemi aktivitásának, életvitelének, önfejlesztésének, sorsformálásának nélkülözhetetlen eszköze. Így az események „demokratikus” egyenlőségét áttörve, különbség tehető az egyes tapasztalt tények között – rangsorba állíthatóak: egyeseket előnyben részesítünk másokhoz képest, azaz A tanulmány jelen része alapjául szolgáló kutatás a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutató Központ együttműködésében modern és kortárs eszmetörténeti kutatás támogatása céljából kutatók számára meghirdetett szakmai ösztöndíjpályázat keretében valósult meg.