Nevelésügyi Szemle 1937., 1. évf., 2. szám (február)

A filozófiai rendszer megismertetése és egyes filozófiai rendszerek bemutatása nélkül a középiskolai bölcseleti oktatás csak az a száraz és léleknélküli küzködés marad, amelynek eredménye alig több a semminél, ha ugyan némely esetben nem egyenesen kártokozó a fiatal s nagyravágyó lelkekben. Nem egy olyan fiatal emberrel találkoztam, aki a filozófia után sóvárogva, egyenesen a középiskolai tanítás nyomása alatt fordult el attól s nyert a filozófiáról olyan végérvényesen hamis fogalmat, amelytől csak hosszas magyarázás és türelmes vele való foglalkozás tudta úgy ahogy megszabadítani. A filozófia csak rendszerekben él s aki a filozófiába bevezetni akar, az csak a rendszeren keresztül és a rendszer által teheti azt. A hagyományos lélektan és logika tanítása által vajmi keveset érhetünk el arra, hogy a bölcseletet az utána sóvárgó ifjakkal megszerettessük és felkeltsük lelkükben azt a teremtő erős, amelyről az isteni Platón beszél dialógusaiban. A, filozófiai propedeutikát arra .kell felhasználnunk, hogy segítségével bemutassuk a mozgásban levő és teremtő gondolkozást és azt a küzdelmes folyamatot, amely a dolgok és a dolgokról alkotott fogalmaink között érvényes és egyetemes összefüggést létesít. Ez az összefüggő, ez az egyetemes egység, az u. n. rendszer a végső célja minden tudásnak s végső célja az igazi bölcseletnek is. S mi hiába beszélünk bármily szép szavakban is és bármily lelkesedéssel azokról az eszközökről, amelyeknek segítségével ezt a rendszert létrehozni lehet és bármily aprólékos tudásra is tesz szert a tanuló az unalmas órák és szürke előadások keretében ezekről az eszközökről, magát a filozófiát látni nem fogja s lelkéből kivész a dolgok magasabb összefüggésének ismerete után való vágyakozás. A rendszeren keresztül kell megláttatni á bölcseletet a filozófiai órákon és a rendszert kell a bölcselkedni vágyó ifjak elé állítani. Ez a követelmény jogos, de felette' magas és nehéz követelmény. Ezen azonban nem lehet csodálkoznunk, mert hiszen a filozófia mindig és mindenkivel szemben magas és nehéz követelményeket állít fel. A filozófiát elnépszerűsíteni nem lehet és aki a filozófia terén népszerűsködik, az csakugyan tehet szert népszerűségre, de nem fog szert tenni filozófiára. A filozófia kemény és elszánt lelkeket kíván mindjárt az első pillanattól fogva s ezt a filozófiába bevezetni óhajtó tanár nem is fogja soha sem eltitkolni tanítványai előtt, sőt éppen e követelmény komoly és nehéz voltának feltárásával igyekezik megteremteni maga és tanítványai között az érdeklődésnek s az elszánásnak azt a koloniáját, amely nélkül filozófiai oktatás elképzelhetetlen. Minden tanuló előtt világosan kell állania annak, hogy a filozófia egy átfogó egységet teremt, mert átfogó és egy az emberi szellem, amely a filozófiában a maga legmagasabb öntudatára jut. Látnia kell a tanulónak, hogy a filozófia nem tört darabkák összetákolgatása, de nem is végét érni nem akaró tirádák kötetnyi halmaza, hanem egy végtelen erő által létrehozott organikus egész. Egész, amely tagjai által él és amelynek tagjai az Egész által élnek. A hol ennek a ténynek tudata élővé nem válik, hanem a sok „exakt“ adat mellett mindvégig homályos marad, ott a filozófia sem fog élet és éltető hatalom lenni. És továbbá, a filozófiai oktatás a középiskolában nevelői feladatának is csak akkor tesz eleget, hogy ha képes a bölcseletnek ebbe a végtelen egységet és organikus rendszert teremtő műhelyébe bepillantást nyújtani, mintegy kézen fogva vezetvén a tanulót lépésről-lépésre, hogy ő maga vegye észre a filozófiának ezt a rendszerező munkáját.