Nevelésügyi Szemle 1938., 2. évf., 4-5-6. szám (április-május-június)

Már két éve annak, hogy a tank. kir. főigazgatóságaink megkezdték működésüket. Ezzel gyakorlati valósággá vált neveléspolitikánknak azon törekvése, hogy iskolahálózatunkat azonos nevelőszempontok irányítsák. Különösebb indokolás nélkül is könnyű belátni, vagy számba-venni azokat a közös vonásokat, amelyek úgy az általában művelő népiskolát, polgárit és gimnáziumot, mint a szakképzést adó tanonciskolát, kereskedelmit és tanítóképzőt irányítják, vagy irányítaniok kell, nemcsak érdekes, hanem szükséges feladat és megvannak a maga nehézségű. Elsősorban igen egyszerűnek látszik a kérdés megoldása, mert összes iskoláinknak egyetlen nagy közös feladata: a nemzet jövőjét — mondjuk szebb és jobb jövőjét — előkészíteni. Mindnyájunknak, minden hivatásos nevelőnek, közös törekvésünk, hogy a maga természete szerint fejlődő és a maga boldogulását kereső gyermek lelkébe beleplántáljuk és megerősítsük az élő, alakuló, sokszor összeroppanásig szenvedő nemzetszervezet jövőjének biztosítékait. Mondhatjuk: minden magyar gyermek 6—8—12 évig nevelőhatásunk körébe kerül, hogy fejlesszük testi-lelki erőiket, lépteiket irányítsuk egy olyan kis munkahely felé, ahol majd megtalálják a maguk kenyerét, örömét és küzdelmeiket, de egyúttal tudják és akarják mindnyájunk közös otthonát: a nemzetet szeretni és szolgálni. Röviden: Mindnyájan egy nemzetnek vagyunk nevelői. így igen egyszerűen felsorolhatnánk azokat a közös szempontokat, amelyeket a nemzetnevelés jólismert fogalma önként diktál. De a nevelés gyakorlata hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy a szépen hangzó követelmények és nagyvonalú szempontok mögött a gyakorlati valóságokat, a hétköznapi életet is lássuk. Mi szeretnénk a gyermekeinknek szánt munkahelyeket elérhető közelségben látni. Nekünk arra a világnézetre kell rámutatnunk, amely bennünket felnőtteket is irányít és boldogít. Szemléletessé kell tennünk azt a közösséget, amelyben a mai generáció összefogásából és erőfeszítéseiből meríthetnek erőt neveltjeink. A nevelés elmélete vajudhatik, a politikai élet válságosra fordulhat, a különböző szociális törekvések vitathatják a maguk igazát, de gyermekeink elé csak egyértelmű pozitívumokat, átérzett és igaznak ismert valóságokat állíthatunk. De ki ne tudná, hogy napjainkban éppen ezek a bizonyosságok fogyatkoztak meg. Tehát közös vonásokról beszélni könnyű, de azok gyakorlati értékében hinni és azokat a gyermek számára kézzelfoghatóvá tenni annál nehezebb. Ezért természetes, illetőleg kívánatos, hogy benn az iskolákban, azok mai életében keressük a közös vonásokat és latolgassuk azok jelentőségét és gyakorlati értékét.