Nevelésügyi Szemle 1940., 4. évf., 3-4. szám (március-április)

Mi is egész szívvel állunk be az ünneplők közé, akik örvendeznek a Kormányzó Úr országosának huszadik évfordulóján. Hálát érzünk . és ragaszkodást; tudjuk, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklós személye nélkül nem jutottunk volna el idáig. Neki köszönhetjük az öntudatot adó lelket, a biztonságot nyújtó hitet, a korlátokat vonó nyugalmat, az erőt, mély munkára serkentett, a meleg emberi szívet, mely dermedtségeket ébresztett és az eszményeket adó lelket, mely erkölcsi értékeket, igazságokat és örökérvényű parancsokat irt fel az elmúlt két évtizedben a csonka haza egére. Megtépett foszlányok, szétkergetett egységek romjaj kavarogtak ezen az égen 1920-ban s borús, vigasztalan, nyomasztó szürkeségben 'múltak az évek egészen 1938-ig, amikor végre megtörték a homályt a magyar igazságot író lángbetűk. Büszkék lehetünk Kormányzónkra, aki államvezetésének első napjától fogva ugyanazon igéket: a magyarság és humánum európai szintű párhuzamát hirdette és egyéniségével minden alvó lelkébe bele idegzette e nemzedéktanítást. így vált nemzetnevelővé és nyugodtan, kortársi elfogultság nélkül írjuk, hisszük, hogy életművének ezt az oldalát máris feltárta a történelem felé. Személye és országvezetése mindenkiben tiszteletet keltett s e megbecsülés annál mélyebb, mert kényszerítetten és átérzett. Ez az osztatlan tisztelet, mely pártharcok és érdekek fölött egységet alkotott hazánkban, páratlan értékű erőforrás azok számára, akik erkölcsi tartalommal akarják megtölteni a felnövekvő ifjúságot. Ide fordultunk mi is, a nemzet nevelő munkásai, és mint enyhet adó híves patak, mely vándornak, ég madarainak és -erdő vadjainak egyaránt oltja szomját, megtaláltuk a Kormányzó Úr férfiasságában, magyarságában, emberségében mindazt, ami csak pedagógus-munkánkhoz szükséges volt mint magas eszmény, követendő példa, erkölcsi érték. Izzó zsarátnokoktól volt tüzes a talaj, amikor útra kelt a szegedi végekről országot menteni és tompa, vésztjósló morajok, remegtető dübörgések zúgnak az idők méhében most is, amikor visszanéz húsz év munkájára. A jövő sorsát boldog Isten bírja, — Kormányzó Urunk gyermekeivé válva indulunk neki az elkövetkező éveknek, kipróbált, biztos vezetővel s szívünkben azokkal a tanításokkal, melyeket Tőle kaptunk.. Úgy érezzük, méltóbban nem hálálhatjuk meg húsz éves vezetését, mint azzal, hogy ígérjük: tanításait magvetők módjára hintjük el a mi talajunkba és a magyarság örök életének fundamentumába, az ifjúságba.