Nevelésügyi Szemle 1944., 8. évf., 3-4. szám

A nevelés számos tényezője között a legfontosabb az otthon és az Iskola. Az otthon a természeti törvényen alapuló tekintély elvével, a vérség állandóan ható erejével, az anyai melegség felé repeső ártatlan gyermek szívével, az apai tekintélyt tisztelő értelmi felismeréssel; az iskola pedig a hivatásos nevelők személyi, értelmi és erkölcsi ráhatásával olyanná alakítják a gyermek egyéniségét, amilyent a céltudatos-nevelés az otthon és iskola részéről mint legjobbat elérni szándékolhat. A teremtés legnemesebb anyaga: az ember, a jövendő fejlődés, alakulás alanya, mi magunk élő folytatása van a két fontos nevelő tényező kezében. Családok, nemzetek erkölcsi, szellemi világfelfogása, fejlődése, átalakulása, a művelődés magasba szárnyalása, vagy embertelen mélységbe zuhanása függ attól, hogy a család természetes levegője, az iskola céltudatos rendszere mivé és milyenné neveli a reábízott jövendőt. A kérdés nem új, de nem is elhasznált. Nem új nekünk, akik világnézetek tusájában eljutottunk a végletek koráig és tudjuk, hogy a történelem fény- és árnykorszakai az emberi, szellemi 'és lelki nemességének mértékével voltak mindig kapcsolatban. De nem is elhasznált és figyelemre nem méltó a kérdés, mert hittel hisszük, hogy a világot csak nemes anyagból, nemes szívvel és örökké értékes igazságokkal lehet újjáépíteni, vagy legalább is jelen színvonalán megtartani. Ezért fontos mindenkor ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni, az iskola és otthon között a közös összedolgozás arany# útját megkeresni, az elfogulatlan, magasabb távlatokban látó és néző iskola tervszerű munkáját és elgondolását a szeretet szépítő színeivel elnéző szülő előtt felfedni és a szülői ház sokszor tervszerűtlen, vagy ösztönös, esetlég vágy talán épen hibás alakító hatását semlegesíteni és mindazt a nemes készséget, amit a szülő jelent, a jellemnevelés nagyszerű munkájába tervszerűen beleépíteni! A szülői szeretet a gyermekből a lehető legjobb, legszebb nevelési eredményt akarja kihozni. Ez az iskola célja is: A társadalom számára egyéni képességeinek legjavát hasznosítani. Amit testi, értelmi, erkölcsi, esztétikai és szellemi téren az egyén adottságait figyelembe véve legnagyobbat el lehet érni, az a két nevelő tényező végcélja: egyéni szempontból nézve a szülő részéről, és a közösség javára dolgozva az iskola részéről.