Nevelésügyi Szemle 1939., 3. évf., 9-10. szám (november-december)

A v.- és-k in. a visszacsatolt területi, gimnáziumok tanárainak tanfolyamot rendezett 1939 július 17—27. Debrecenben s folytatva július 28-aug 7. Budapesten. Ez a szöveg a debreceni előadásokat megkezdő két óra gondolatmenetét foglalja magában. A nevelés alapvető kérdései örök kérdések;' koronként a kor szükségletei szerint hol egyik, hol másik tűnik fel különösen nevezetesnek, újra meg újra megvitatnivalónak. Hazánk sorsa miatt e percben ismét nagy erővel jelentkezik az utóbbi évtizedekben nem egyszer tárgyalt kérdés: mi a nevelés szerepe a nemzetek életében; különösen ebben az alakban : mi a viszony a nevelés és a nemzet sorsában beálló nagy változások között. A nevelés-e a mozgató, a nagy változások előkészítője, avagy a nevelés csak követi a nagy eseményeket s azok következtében változik maga is? Munkánk tudatossága érdekében állást kell foglalnunk erre nézve. Nem állhatunk azonban sem egyik, sem másik oldalra kizárólagosan. A nevelés a nagy eseményeket elő is készíti, de nyomukban is jár. Gyakran úgy látszik, hogy kevésbbé az előkészítés, inkább csak a követés a szerepe. Ennek oka az, hogy a nagy, történelmi súlyú eseményeknek a nevelés nem közvetlen forrása, ellenben azok valóban azonnal módosítják a nevelést, nagy mozgalmak (forradalmak) sikeres vezetői igyekeznek a nevelést nyomban eszméikhez idomítani. Aki mélyebben nézi a dolgokat, felismeri a nevelés nagy szerepét az előkészítésben is; látja, hogy a nevelés történelmi jelentősége épen ez: távoli fejleményeket érlel és a nélküle gyorsan bekövetkező változás felszínes marad, mert gyökerei nem nyúlnak mélyre. A neveléssel elő nem készített változást néha hirtelen, néha lassabban a visszazökkenés követi. Maga a nevelés sem idomul könnyen az új helyzethez, ha az a régitől nagyon különbözik. A nevelés ugyanis határozottan konzervatív jellegű, hiszen eredeti feladata értékek megvédése és továbbadása. Ha e jellemvonását nem tarthatja meg, történeti szerepét sem töltheti be. Éppen ilyen lényeges azonban a másik jellemvonása; állandóan jobbá, különbbé akar tenni embereket és viszonyokat, a viszonyok alakulásában részes emberi tulajdonságokat, mert a nevelő előtt eszmény áll: a minél magasabbrendű munkára alkalmas ember, a minél tisztább, nemesebb, élésre érdemesebb élet. Ezért a nevelés progresszív is. A folytonos emelkedést szolgálja. Világos tehát, hogy a jövőt készíti elő, de nem a következő pillanatra, hanem a távolabb' jövőre gondol, s hatása valóban távolabbi időpontban látszik meg igazán, amikor neveltjei felnőttek, sőt még inkább akkor, amikor már a második nemzedék nő fel azonos szellemben.