Nevelésügyi Szemle 1937., 1. évf., 8. szám (október)

A cím leírásakor valami újszerűséggel olvastam e régi és sajátosan pedagógiai kifejezést: szorgalom. Hirtelen végig-gondoltam az utóbbi években kezembe került irodalmon. Néhány vaskosabb munkát át is kutattam és alig találtam nyomára egy-két szerényebb helyen. Szinte különös, hogy a szorgalom nem valamelyik olyan súlyosabb természetű pedagógiai fogalmunk, mint például a munka, cselekvés, aktivitás. Ezek korszakot, módszert tudtak életre hívni, holott nincsenek olyan közel a neveléshez, mint a szorgalom. Szorgalmat sürget szülő, nevelő, hivatalfőnök vagy a párját serkentő hitestárs. Az elemi iskolai bizonyítványokban még ma is jutalmazzuk, de már nem igen ismerik gyermekeink a „szorgalom jutalmául" osztogatott kedves, cikornyás cédulákat. Mintha a szorgalom fogalma megkopott és ereje kifogyott volna a nevelés légköréből. Pedig a tanulók szorgalmának hiányáról, a lustaságról elég sok szó esik mostanában. így önkénytelenül is keresni szeretné az ember ennek a megfogyatkozásnak okát. A szorgalom elértéktelenedése nemcsak iskolai jelenség, hanem a mai, kor szellemének jellemzője. A hangya szorgalmú tudós, kalmár, hivatalnok és munkás se nem eszményi, se nem gyakorlati mintakép. De nem kívánom ilyen nagy távolságból megközelíteni. Csak arra gondolok, hogy az iskolai nevelés igyekszik az e fajta értékpusztulást .megakadályozni. Tőlünk is függ, hogy mennyire törik le utódaink szorgalma. Az iskolai nevelésben sem egyedül a szorgalom állítja első helyre a tanulókat, hanem a tehetséggel párosult szorgalom. És ezzel újra olyan érdekes pedagógiai jelenséggel állunk szemben, amelyik a szorgalom mostoha sorsát mutatja. A tehetség ma igen közkeletű probléma. Ennek fogalmi tisztázásával, értékelésével, védelmével és kifejlesztésével bőséges irodalom foglalkozik. Ehhez viszonyítva bátran mondhatjuk, hogy a szorgalomnak nincs pártfogója. Pedig nehéz megmondani, hogy a kettő közül melyik értékesebb. Nemcsak a nevelés, hanem általában az emberi élet szempontjából. Idézhetjük a költői mondást: „Génié ist Arbeif" és itt az Arbeit majdnem szorgalommal fordítható. A tehetség és szorgalom komoly összehasonlításáról le kell mondanunk, mert különnemű mennyiségeknek nincs közös mértékük, de' a szorgalomnak megemlíthetjük néhány olyan vonását, amely emeli pedagógiai értékét. A tehetség inkább adottság, a szorgalom jobban szerzemény. A nagy tehetség egyes jelenség, a nagy szorgalom tömegkövetelmény. ' A tehetség kötelez, a szorgalom megvalósít.