Nevelésügyi Szemle 1937., 1. évf., 5. szám (május)

Az alább következő történeti áttekintésben egy nálunk még kissé szokatlan s épen ezért merésznek is mondható vállalkozáshoz fogtunk: megvilágítani törekszünk az u. n. „formális képzés" (művelés) kérdését, úgy, amint az az amerikai irodalomban tükröződik. Erre a gondolatra az a közismert körülmény indította e sorok íróját, (...) egy annak szellemi függvénye gyanánt tekintik; és az a probléma is, melyet a „formális képzés" nevével jelzünk, tankönyveinkben épúgy, mint az élő neveléselméleti hagyományunkban, erősen a német tudomány fogalmain keresztül vált ismeretessé. Nem szándékozunk kétségbe vonni ennek a ténynek jogosultságát; sőt Herbart kultuszának majdnem egyeduralmi évtizedes hatását a magyar neveléstudományi gondolkozásra: e helyen épen csak tény gyanánt említjük fel. Kritika helyett inkább arra törekszünk, hogy bemutassuk, miként ragadják meg a „formális képzésben" rejlő részletkérdéseket á'z amerikai vizsgálódók és miképen foglalnak állást az egész felvetett kérdéssel szemben. Kísérletünket, melynek célja csupán a beszámolás, az indokolhatja, hogy mindig nagy tanulsággal jár, ha kibontakozunk egyes próblémák egyoldalú és megszokott szemlélésmódjának hálózatából és megpróbáljuk őket egy egészen más, vagy legalább is eltérő kiindulópontból elemézni. Ha a formális művelés kérdését tanulmányozzuk az amerikai-angol irodalomban, meglepetve látjuk, mily termékeny új szempontok merülhetnek fel a kérdés megvilágítására, is mily nagy mértékben hasznosíthatók ezek magában a nevelés mai elméletében és haladásra törő gyakorlatában. Tehát rövid történeti áttekintést kívánunk nyújtani a formális művelés kérdéseiről az idetartozó angol-amerikai irodalom főbb irodalmi termékei nyomán, úgy azonban, hogy e kérdésnek egyes mozzanatai is kellő világosságot nyerjenek s az olvasó egyúttal magának a kérdésnek lélektani problematikájával is megismerkedhessen. Viszont az egész kérdés-együttesnek megoldására e helyen nem teszünk kísérletet; azt egy más alkalomra kívánjuk fenntartani. A „formális képzésinek vagy még inkább a „didaktikai formalizmus“-nak fogalmát a régebbi nemzedék Fináczy klasszikus meghatározásából ismeri1: A didaktikai formalizmus (melyet Fináczy végletes alakjában elvet) elve, hogy „a tartalom másodrendű, mert áz anyag csak eszköze a lélekformálásnak...