Nevelésügyi Szemle 1937., 1. évf., 6-7. szám (június-szeptember)

A középiskola tanterve és a hozzávaló utasítások általában egyaránt vonatkoznak fiúgimnáziumokra és leánygimnáziumokra. Külsőleg különbség csak ott mutatkozik, ahol kifejezetten leányoknak való tantárgyakról van szó. Hasonlóképen egyezik a két középiskolában alkalmazott módszer és nagyrészben egyezneka nevelési elvek is. Ha eltérésről beszélünk, leghelyesebben úgy járunk el, ha alapul vesszük a tantervet és az utasításokat és azokat a szempontokat emeljük ki, amelyek a leányok oktatásánál és nevelésénél merülnek fel. Ebből következik, hogy tárgyalásunk folyamán elsősorban a leányok nevelésénél fölmerülő eltérések fognak szerepelni, s a fiúknál mutatkozó különbségek csak annyiban kerülnek szóba, amennyiben az eltérés nagysága azok kiemelését szükségessé teszi. A tárgyalás keretét és terjedelmét, pontosan megszabja az a körülmény, hogy középiskolai leánytanulók neveléséről és oktatásáról van szó. A középiskola célja, az odajáró leányok életkora és a középiskola megszabott tananyaga meghatározzák a tárgyalás keretét és szempontjait is. A nőnevelés egyetemes célja minden időben az volt, hogy a leányokból jó háziasszonyok és jó anyák váljanak. Ennek megfelelően mindig arra törekedtek a nőnevelésben, hogy a női és anyai sajátosságokat a lehető legtökéletesebben kifejlesszék. A jó és alkalmas élettárs, és a gyermekeknek jó édesanyja és nevelője volt évszázadokon keresztül a nőnevelés főcélja. Ez a cél rendszerint egybeesett a női élethivatással is, úgyhogy külön élethivatásképzésről a nőnevelés keretén belül nem kellett gondoskodni. A nő természetes helye a családban volt, s a családon kívül élő nők alkották a kivételt. Addig, amíg a családi kultúrának ez a korszaka tartott, a nőnevelés egységét és célját semmi sem zavarta. A feladat lényege abban állott, hogy minél tökéletesebb módszereket és eszközöket találjanak fel a női és anyai hivatás eszményének minél tökéletesebb megközelítésére. Ami fejlődés és iránykeresés a nőnevelésben az elmúlt évszázadokban föltalálható, az mind a női és az anyai hivatás eszményének megközelítése érdekében történt. A fejlődés folyamán azonban nagy változás esett a családi kultúrában. A változás már azzal kezdődött, hogy előkelő családok gyermekeik mellé tanítókat és nevelőket alkalmaztak, ezekre bízták a gyermekek nevelését s ezzel az anyákat felmentették és felszabadították a gyermeknevelés feladata alól. Ennél sokkal nagyobb változást hozott később a családi kultúra életébe a kapitalista termelés. Hosszas elmélkedés helyett egyszerűen rámutatunk arra, hogy a kapitalista termelés rendje és jövedelemelosztása rákényszerítette a nőt, sőt később a gyermeket is, a gyári, irodai és műhelymunkára, s ezzel a nőt anyai hivatásától elvonta s a család köréből kiszakította.