Nevelésügyi Szemle 1943., 7. évf., 1-2. szám

Két éve már, hogy Kisparti János tevékeny alkotó élete kilobbant. Emléke azonban ösztönzően tovább él a magyar nevelői rend lelkében, különösen a szegedi tankerület tanáraiban és tanítóiban. Ha valahol nevelői kérdések megvitatására összejönnek, gyakran idéznek az ő elgondolásaiból és intézkedéseiből. Legutóbb is a szegedi tankerület gimnáziumi igazgatóinak és tanulmányi felügyelőinek értekezletén dr. Balogh Ányos a tankerület jelenlegi kir. főigazgatója az ő szellemét idézte, hogy irányítsa a munkát és ihlesse meg a helyes útra törekvők lelkét. Kisparti János emlékének adózunk e helyen, amikor ezeket a megnyitó szavakat ideiktatjuk meginduló új évfolyamunk élére. Balogh Ányos bevezetője így hangzott. Midőn — a körülmények sajátos alakulása következtében — első alkalommal most van szerencsém üdvözölni tankerületem gimnáziumi igazgatóit és tanulmányi felügyelőit, szeretném kifejezésre juttatni azt, hogy egy úton kívánok haladni boldogult elődömmel, akinek nagy munkabírása és alkotó szelleme indította meg ezeket az értekezleteket és akinek — tegyük hozzá — áldozatkészsége biztosította azt, hogy ezek az értekezletek magas színvonalon és a különböző szakiskolák keretében létrejöhessenek, és az elhangzottak nyomtatásban is megörökíthetők legyenek. Mélységes tisztelettel, nagy lelki és szellemi meghajlással adózom nagy elődöm emlékének és hitet teszek azon elhatározásom mellett, hogy azokban a nagy kezdeményezésekben és eredményekben, amelyek minden iskolafajban, de főleg a gimnázium vonalán nagy elődöm nevéhez fűződnek, szeretnék nyomdokain járni. Szeretném, ha szelleme itt lenne köztünk és érezné azt, hogy mi hódolunk a holtak emlékezetének is. Arra kérem a tankerület nevelői társadalmát, hogy a Kisparti János által elvetett termékeny magvakat tovább ápolják erkölcsi, szellemi és pedagógiai téren egyaránt. Engem pedig nemcsak a ruhám, hanem lelkületem is arra kötelez, hogy azt a munkát igyekezzem folytatni, amit ő ajándékozott egészsége feláldozásával a keresztény és magyar kultúrának. A jó Isten adja meg neki azt a lelki megelégülést is a túlvilágon, hogy amit ő alkotott, folytatni igyekszünk s emlékét a legnagyobb szeretettel és tisztelettel és a múltak iránti ragaszkodással megőrizzük. A tankerületi kir. főigazgatónak a gimnáziumi igazgatók és tanulmányi felügyelők értekezletét megnyitó szavai úgy érezzük a tankerület összes nevelőinek, közvetve az egyetemes magyar nevelői rendnek szólnak, amelynek sok olyan önfeláldozó, fáradhatatlan és lelkes vezetőt kivannak, mint amilyen Kisparti János volt.