Nevelésügyi Szemle 1941., 5. évf., 3-4. szám (március-április)

A szegedi tankerület vezetésében történt őrségváltás idején szükségét érzem annak, hogy a Délmagyarországi Nevelők Egyesületében tömörült minden iskolafajhoz tartozó oktató és nevető munkatársamat őszinte nagyrabecsüléssel köszöntsem, az Egyesület célkitűzéseivel való teljes azonosságomat kiemeljem és a tankerület kötelékébe tartozó valamennyi nevelő és oktató munkatársamat ebbe a nagy egységbe való bekapcsolódásra felkérjem. Amidőn megboldogult hivatali elődöm ezt a közös feladatoktól és eszmei célkitűzésektől irányított összefogást: a különböző iskolafajok oktatóinak és nevelőinek azonos akarástól áthatott kézfogását életrehívta, az az elgondolás vezette, hogy mindnyájunknak, akikre a magyar jövő egymást felváltó nemzedékeinek lelki, szellemi vezetése, testi gondozása van bízva, közös a célunk, a gondolkodásunk, a módszerünk, a hivatásunk, közös a nevelő-oktatásunk tárgya minden személyi és tárgyi vonatkozásban egyaránt. Mindnyájan az egységes magyar nevelést szolgáljuk akár az elemi iskolák dobogóján, akár a középiskola tanári emelvényén, akár a szakoktatás szétágazó műhelyeiben. Mindnyájan a magyar történeti hivatásra felkészült, kipróbált, jellemileg szilárd, erkölcseiben kiforrott, tudásában kiképzett magyar ifjúságot kívánunk állítani a magyar sorsot hordozó és Istentől elrendelt hivatásunkat végrehajtó magyar néprétegek sorába, vagy élére, hogy fajtánk megállja a helyét nemcsak a nagy európai kultúrközösségben, hanem betöltse a szentistváni országvezetésben is. Mindnyájunkat ugyanazon hazafias és vallásos öntudat, társadalmi élet-közösség és szociális gondolkozás forraszt össze. Mindnyájan ugyanazokra az oktató-módszerekre és nevelő alapelvekre épitjük fel a lélek sarjasztatás fáradságos munkáját, az ismeretközlés, a szellempallérozás, a műveltség nélkülözhetetlen elemeinek átadását és a fejlődő gyermekagyakban való meggyökereztetését. Ha a végzett és végzendő oktató nevelői munka arányaiban és eredményeiben van és lehet is eltérés közöttünk, de cél és módszer, és a hivatástudat mindnyájunkban egy és ugyanaz. Ezek a nagy feladatok kell, hogy mindnyájunkat összekössenek, hogy egy úton egy cél felé haladva egy egyesületben valósítsuk meg elhivatottságunk célkitűzéseit. Az oktatók és nevelők tisztes rendjének ez a tevőleges együttese, egységes szervezetben való tömörülése termékenyítöleg hat kifelé a többi hivatásrendek felé és biztosítja megbecsültetésünket, társadalmi súlyunkat, befelé pedig elősegíti egymás megismerése révén oktató és nevelő munkánk eredményes összehangolását.